Az a szülő, aki a 18-21 éves gyerekét tiltja, hogy programokra (nprmális) járjon, randizzon, csinosan öltózködjön az mit érez?

szerintem irigy, fél az egyedülléttől, és belőled akarja kiszívni az energiát.

Próbálj a saját lábadra állni, ha van rá lehetőséged.

Ostoba az ilyen szülő.

A gyereknek ki kéne állnia maga mellett és nem hagyni beszabályozni magát.

18-21 évesen miért anyukád szabja meg, hogy mit vehetsz fel?

Én ennél sokkal fiatalabban is azt vettem fel amit akartam. Persze volt ízlésem, nem szerettem a magamutogató ruhákat, de ettől függetlneül én választottam.

Miért ő mondja meg mit vehetsz fel? Vegyél olyan ruhát ami neked tetszik és aminek jó a mérete. Pont.

A programoknál meg szólsz, hogy hova készülsz és elmész.

Viselkedj felnőtt módjára és idővel hozzászokik ő is majd.

Ha nem állsz ki magadért, hagyod, hogy gyerekként kezeljen, akkor nem fog semmi változni.

Nem téged hibáztatlak, de ha már ezt dobta neked a sors, akkor ne hagyd magad.

Nem értek egyet én sem anyukád viselkedésével (velem annó a mostohaanyám viselkedett hasonlóan), de mivel én is anya vagyok már, kezdem látni, milyen baromi nehéz a gyereknevelés, mennyire ki tudja szívni az életet az emberből (pláne, ha mellé egyéb gondjai vannak, pl. párkapcsolatiak, anyagiak).

Erre még rájön, hogy a kamasz vagy idősebb gyerekkel bíró nők pont a menopauza időszakában vannak, és a hormonváltozás baromira megviseli az ember lelkét és testét is. Meg aztán 40 év felett az ember rádöbben, hogy igencsak közeleg az elmúlás (lassacskán kihal az előző generáció, ő lesz a legidősebb), ezt is nehéz lehet feldolgozni.

Szóval nehéz ügy, mikor az ember magát már öregnek érzi, a hormonok durván kicsinálják az agyát, gürizik, hogy eltartson egy már felnőtt embert, aki viszont élete legjobb korszakát éli (mert ha jól értem, még otthon laksz, nem is dolgozol), lázad, szemtelen, nem csinál semmit otthon, stb. Sarkítottam a kérdést, de talán érthető.

Természetesen az anyák dolga az önfeláldozás a gyerekeikért, de van, akinek ezzel tele lesz a hócipője és „bekattan”. Lehet, hogy anyukáddal is ez történt. Segítségre volna neki szüksége, mert számára sem lehet jó ilyen gonosz gondolatokkal élni…

Egyre vigyázz: ha lesz saját gyereket, ne hagyd, hogy az anyádtól látottak előtörjenek belőled. Tudom, hogy most azt gondolod, te sosem lennél ilyen, de hidd el, sokkal erősebben belevésődnek az ember agyába ezek a viselkedési minták, mint gondolnánk, és időnként baromi nehéz elnyomni őket.

Akit egész életében így neveltek az gyakran észre sem veszi vagy csak nagyon későn, hogy ez mennyire nem normális. (Mert kisebb korban még magának is bebeszéli, hogy anyának van igaza, csak félt.) Én haram észrevettem, de hiába szóltam bárkinek mindig az volt, hogy én vagyok a hisztis dedós/kamasz és "anya csak jót akar". Mégis mi a fene lenne nekem abba jó, hogy kiszedi a szekrényemből, ami neki nem tetszik és szó nékül kidobja vagy eldugdossa? Vagy hogy ki sem enged a házból, ha neki úgy tetszik, mert csak? Még felnőttként sem értem... Nekik te max a tulajdonuk vagy, amivel lehet hencegni, költözz koliba ha más nincs. Ha megütnek meg üss vissza, jogod van megvédeni magad, akár rendőrt is hívhatsz. De a legjobb, ha elköltözöl. Utána is fognak próbálkozni, nekem is nagyon durva húzásai voltak, de le kell állítani. Nekem is majdnem feljelentésig fajult, mert már az egészségemet (rosszabb esetben akár az életemet is) veszélyeztette, csak mert nem mentem egyetemre és haza sem költöztem, mikor mondta. Ezeket le kell játszani, ha azt akarod, hogy vége legyen.

Az ilyen szülő azt érzi, hogy a gyereke (bábja) önálló gondolatokat akar, barátokat, társaságot és akkor a végén még rájön, hogy mennyivel jobb is lehetne neki, mint amit a szülő elhitetett vele, ezért meg kell akadályozni, mielőtt kinyílik a szeme.

Te nem vagy komplett, hogy ezeket hagyod. Tizennyolcon túl vernek? Állj ki magadért. Mások ezt tizenéves koruk elején elrendezik a szüleikkel.

Nem tudom, mit tanulsz és meddig, de elkezdhetsz munkát is keresni, hogy anyagilag ne függj tőlük.