Akik külön élnek, támogatjátok a szüleiteket anyagilag?
Már nem a szüleimmel élek, el is váltak. Tudják, ha valami van, számíthatnak rám. Apának szoktam adni, ő kérni szokott, kisebb összegek. Anya albérletben él a 23 éves tesómmal, ő nem dolgozik. 140 ezret keres, 40 az albérlet, plusz rezsi. Nemrég kapott örökségből nagyobb összeget. Meg szoktam kérdezni, hogy szüksége van-e pénzre, de szinte mindig elutasítja, kérni sosem kér. Tudom, hogy ha olyan lenne a helyzet, szólna, de nekem mégis bűntudatom van. Ti ezzel hogy vagytok? Párom szerint ez így rendben van, külön élek, ők nem szorulnak rá, ha baj van, szólnak.
25L
Úgy gondolom, hogy neked nem kötelességed mindenáron pénzt hazaadni a szüleidnek vagy esetleg a testvéred költségeit fizeti. Szerintem ez úgy működik, hogy ha a gyerek megteheti és a szüleinek szüksége is van rá, akkor támogathatja. Először gondold végig, hogy biztosan meg tudod-e tenni, hogy x összeget hazaadsz. Nem fog-e hiányozni, nem lenne-e jobb félretenni és gyűjteni valamire? A második lépés pedig az, hogy a szüleidnek valóban szüksége van-e a támogatásodra. Ha anyukád azt mondta, hogy nincsen szüksége a pénzre, akkor nincsen, akkor nem kell tukmálni. Te is leírtad, hogy ha esetleg úgy alakul, hogy nem tudja kigazdálkodni a dolgokat, akkor majd tud hozzád fordulni segítségért. Úgyhogy szertintem max., ha éppen beugrasz hozzájuk, akkor vigyél valami kaját, vásárolj be vagy a tesódnak vegyél meg néhány dolgot, ha mindenképpen szeretnél segíteni. Nálunk is így van, a tesóm már felnőtt és dolgozik, jól keres és nem is velünk él. Sosem ad haza pénzt mert a szüleimnek nincsen rá szüksége, egy forintot nem fogadnának el, viszont néha vesz pl. nekem ruhákat stb., háztartási dolgokat, ha éppen nagyon megéri és magának is vesz stb..
Az, hogy a tesód mit csinál és dolgozik-e szerintem a kérdés szempontjából teljesen lényegtelen, de szerintem elsődlegesen nem is az a feladata, hogy pénzt keressen. Egyébként azt megsúgom, hogy az egyetem nem csak akkor kerül sok pénzbe, ha valaki önköltségesen tanul, hanem az államin is vannak költségek, főleg, ha valaki pl. nem a saját városában tanul...
Ha találkoztok vegyél nekik 1-2 tartós dolgot, de ha amúgy megvannak és anyukád sem kéri, akkor nem kell erőltetni.
Én nem támogatom őket, de ők sokkal többet keresnek, mint én.(Ők sem támogatnak engem.)
Én azt nem értem, hogy miért akarod kényszeresen támogatni őket. Megélnek, elvannak, nem a te feladatod megoldani a felnőtt szüleid életét. Ha bajban vannak, akkor lehet segíteni, de nem értem, hogy miért akarod ennyire megoldani helyettük az életet. Gondolj picit a saját jövődre is. Valószínűleg ilyen családi háttérrel neked sincs saját lakásod, vagy komolyabb tartalékod. Picit gondolj magadra is, tegyél félre mindél többet, a szüleidet meg ráérsz segíteni, amikor tényleg rászorulnak.
Hogy a kérdésre is válaszoljak: én nem támogatom anyukámat, mert szerencsére mindene megvan. Kb ugyan annyit is keresünk vele, tehát elég fura lenne ha pénzt adnék neki (és el sem fogadná). Nagyobb bajban természetesen mindig számíthatunk egymásra, de csak úgy nem adunk egymásnak pénzt.
Hát az én anyukám pont abból csinál magának állandó lelkiismereti kérdést, hogy nem tud minket anyagilag támogatni, meg nem tudtak lakást alánk rakni. Mi ebből sosem csináltunk problémát, ez van, örülünk, hogy mindenkinek van munkahelye, nem szorulnak ők sem segítségre meg mi sem.
Te is most vagy fiatal, most kellene az életedet megalapozni, gyűjteni. Örülj neki, hogy anyukád nem szorul rá a segítségedre, ne csinálj ebből lelkiismereti kérdést. Ha gond lenne úgy is szólna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!