Anyukám egyfolytában ordít velem és folyamatosan bánt. Mit tegyek?

13 éves lány vagyok,az anyukámmal élek,mert a szüleim elváltak már nagyon rég és a bátyám gimibe jár egy másik városban.

Édesanyám nem a világ legnyugodtabb természetű embere. Rengeteget dolgozik,mindig mindenre van is pénzünk,bár én úgy érzem neki sosem lenne elég pénzből,mert minden nap csak orditozok amiatt,hogy neki nincs pénze és neki dolgoznia kell,nem mint más anyukáknak akiknek van férjük és az keresi a pénzt. A sok munka miatt nagyon stresszes is és ezt a stresszt rajtam vezeti le,nagyon durván. Folyamatosan bánt,lemond a fekete földig,ócsárol és megaláz. Semmi önbizalmam sincs,minden nap csak azt kapom hogy milyen kövér,ronda és undorító vagyok,sajnálja hogy megszült,bárcsak meghalnák,szégyell és hasonlók. (És nem túlzok,sőt) Utálom már az életem. Anyukám elvárásai tőlem borzasztoan magasak,volt amikor a földön rugdosott és vert azért mert nem lett hibátlan az iskolai tz-m. Vannak ilyen kirohanásai amikor hirtelen mindenben hibát kap,elkezd a semmiért kiaálni torka szakadtából mint egy őrült,és kidüllesztett szemekkel olyan szavakkal illet,mint például szerencsétlen,senkiházi,szajha,dagadt disznó,semmirekellő,és azt mondja rám,hogy sose lesz belőlem semmi,csak egy szánalmas hajléktalan. Például ma nem nyitottam ki neki az ajtót csak akkor mikor másodjára kopogott,ezért is elkezdett szidni engem.

A pályaválasztás terén is iranyít,minden áron el akarja érni hogy orvos legyek és ellenzi azt,hogy szinművészetire menjek,pedig én oda szeretnék. Mindent lecsúfol amit szeretek,azt modja úgy öltözködök mint egy nemnormális és a stílusom förtelmes.

Ahányszor csak odamegyek hozzá,hogy megbeszéljem vele a problémáim csak újra elkezd ordibálni,hogy neki sokkal rosszabb mint nekem. Apámat (tehát a volt férjét) szinte minden nap felhozza,ócsárolja őt is,és azt mondja én is oyan vagyok mint ő. Sosem enged el sehova apámmal,nem hogy hozzá költözhessek! Ha azzal az ötlettel jönnék,hogy elköltözzek szerintem véresre verne.

Néha azért neki is vannak jo pillanatai,olyankor játssza a szépet nekem,de ez elég ritka. Legtöbbször ahány ajándékot adok neki szülinapjára vagy ünnepekre azt a szemem előtt töri össze.

Én nem tudom már mitévő legyek. A lelkem romokban hever és nem akarok élni. Kérlek segítsetek,köszönöm előre is.