Miért gondolják a mai fiatalok, hogy okosabbak szüleiknél?

Kérdező!

Az, hogy ebben az esetben nagy betűvel kezdte az "én" szót, szerintem pont arra akarja felhívni a figyelmet, hogy nemcsak Én vagyok, hanem Ő is.

Mert sok szülő bőséges egóból neveli a gyerekét. Ha neki nyomorult élete volt, majd megmutatja a gyereknek, hogyan kell élni...

"A gyerek nem az Én kiterjesztésem hanem egy önálló személyiség" - ez egy nagyon szép gondolat.

Nem 15 évesen kéne megnevelni. Viszont a társaság is lehet egy gyerekre rossz hatással. Nekem mondjuk esélyem sem volt rossz társaságba keveredni, a szüleim nem is hagyták volna.

"Miért gondolják a mai fiatalok, hogy okosabbak szüleiknél?" Egyik szülőm gimnáziumot, a másik szakmát végzet, egyikük sem ment továbbtanulni. Egy évtizedekig rosszul menő vállalkozást csináltak, a pénzzel sosem bántak jól, hitelt hitelre halmoztak. Az ő példájukból okulva én már biztosan nem ezt fogom tenni ergó "okosabb" leszek náluk de ha úgy nézzük ezt is tőlük tanultam. A továbbtanulásomat (meg amúgy bármit amit csinálok) teljes mértékben támogatják, nem küldtek el dolgozni abban az egy évben amit kihagytam egyetem előtt (mondjuk magamtól elmentem). Ezekért én nagyon hálás vagyok, hiszen nélkülük nem lehetnék itt. Szerintem minden normális szülő azon van, hogy a gyereke minél többet érjen el és támogatja ammenyire tőle telik. Persze mindig vannak hülyegyerekek (más szóval nem tudnám jellemezni őket), akik azt hiszik, hogy azért kell tanulni mert otthon leszídják, azért kell takarítani mert csicskáztatják, az a menő ha bunkó és tiszteletlen stílusban beszél mindenkivel és akkor lesz valaki, ha a legmárkásabb cuccokban flangál. Azt kéne megértetni velük, hogy az ember saját magának tanul, a házimunkával a szüleinek segít, szánalmas a lekezelő viselkedés és egész egyszerűen felesleges 50ezerét megvenni egy tornacipőt. Ha a gyerek buta és ezekre nem jön rá magától akkor igen is a szülő dolga felvilágosítani.

Szerintem nem kell kizárólag amiatt tisztelni a szülőket, mert életet adtak. Sok ismerősöm kapott életet a szüleitől, akik aztán megverték, bántalmazták, kisemmizték, elhagyták őket aztán még nekik áll feljebb, mert hát ők a szülők, nekik jár a tisztelet. Miért? Mert a haverom véres fejjel rohant a szomszédba rendőrt hívni, mert az apjának rossz napja volt és megpróbálta megölni? Vagy mikor egy barátnőmet az apja ki akart rúgatni suliból, csak hogy ne legyen jogviszonya és ne kelljen gyerektartást fizetni? Általában az ilyen szülők szokták úgy gondolni, hogy tisztelni kell őket, mert csak. (Mert más normális érvük nincs.)

Van egy ismerősöm, akit alaposan elkényeztettek. Az ő szülei soha nem érvelnek ilyenekkel, hogy ők a szüleik ezért tiszteletet érdemelnek. Igaz a csaj is ezerrel szidta őket, mert nem kapott az alapból 20 000 Ft havi zsebpénze mellé még pénzt valami hülyeségre meg hasonló okok miatt. Tőle hangzott el hasonló, hogy ő nem cseléd meg mi az, hogy ő takarítsa a szobáját, mikor ő iskolába jár és fáradt.

Mindkét esetben a szülő a hibás. Persze mindenkinek van olyan, ami nem tetszik a szüleiben és szóvá teszi, de nem mindegy, hogy csak a kamasz kor miatt vagy azért, mert a szülő tényleg hibás. Tény, hogy van, amihez a gyerek jobban ért, mint a szülő, de sokan ezt nem tudják elfogadni, mert sértésnek veszik. (Mint pl. az én anyám.) Ilyenkor persze, hogy szóvá teszi a gyerek, mikor sík hülyének nézik, csak azért, mert ő a gyerek a családban. Ha én fel bírom fogni, hogy van, amihez anyum jobban ért akkor szerintem ezt én is elvárhatom.

Olyan gyerek úgysem lesz, akinek mindig minden tökéletesen megfelel, amit a szülők tesznek (max olyan, aki nem mer szólni érte), de van egy aranyközépút, ahol sem a szülő, sem a gyerek nem egoista és kellő intelligenciával rendelkeznek. Akkor el tudják fogadni egymást és nem azon fognak vitázni, hogy ki az okosabb.

Persze nem csak a szülők hatnak a gyerekekre, de főleg tőlük tanulják meg az értékrendet. Meg persze a gyerek személyisége is közrejátszik. Pl. én sem olyan lettem, mint amilyennek nevelni szerettek volna és az osztályközösség nyomása sem hatott rám, mert egyszerűen nem az érdekelt, ami őket. (Hiába volt mindenkin rózsaszín csili-vili póló, ha nekem nem tetszik akkor akkor nem fogom otthon követelni, csak mert másokon ez van. Későbbiekben drága, márkás telefon hiánya miatt szintén megszóltak, de sosem értettem, hogy minek nekem drága, mikor úgyis csak telefonálok rajta. Funkcióját betölti a szüleim régi telója is akkor minek követelőzzek újért? Értelmetlen. :D Sokkal jobban értékeltem a fából faragott játékokat, amit apum készített nekem meg a saját készítésű cuccaimat, mint a sokadik hipiszupi pónit, amit reklámoztak. Egyszer szerettem volna nagyon valami játékot, de túl drága volt. Ezt fel is fogtam és nem vágtam földhöz magam, hogy nekem akkor is kell.) 21 éves vagyok szóval nem öreg.

"18. Tehát a társaság, akik villognak a nike-kban az iphone-okkal és húzzák a másik gyerek agyát, nem hibásak? Biztos csak a szülö, mindig mindenért? a szülö biztosan hibás, ez nem kérdés. De csak a szülö? Semmi és senki más? Ha egy önfenntartó tanyán él az a gyerek a családjával tv, rádió és internet nélkül, akkor igen, csak a szülö a felelös."

Na és szerintetek az ő kezükbe ki adott Iphonet?( Az ő szüleik!) És szerinted a te gyereked miért nem tudja, hogy ezzel mi a baj? Megsúgom, mert nem tanítottad meg rá! Ha ilyennel nyúzott, csak adtad alá a lovat.

Én egyébként azt sem bírom felfogni, hogy felnőtt emberek egy gyerekre fogják amiért az neveletlen, pedig mindig az a kifejezés terjedt a rossz gyerekekre, hogy neveletlen--> nem nevelték meg (tudjátok, akinek kéne, nektek! akinek nem inge..) Szerintem ne a gyerek legyen a hibás, akivel normálisan törődtek a szülei, az fel tudja fogni 15 évesen számára mennyire "hasznos" az Iphone.

A -mit kellett volna mashogy csinalni- reszhez tudok hozzaszolni, fiatal lanykent.

A szuleim pont a serdulokor kozepen allva valtak el, anyumnal maradtam,aki kicsit depis lett, valamilyen szinten en is valas miatt, de inkabb a kamaszkor miatt. Igy nem igazan torodott velem, en meg azt se tudtam akkoriban, lany maradok-e , vagy tan fiu lesz belolem??

Szoval hanyag neveltetesben reszesultem, apukam kilepett az en eletembol is.

Azt se magyarazta el senki, mert verzik a labam koze...

Enni kaptam, anyagi tamogatast sulihoz, ruhakhoz, meg elmentuk orvoshoz ha komolyabb bajom volt. Anya-lanya nagy csevereszesek sose voltak. Se egyutt toltott idok.

Az utobbi idobe vettem eszre magamol par dolgot, amiket ennek tudok be.

Onzo vagyok. Ha ker tolem valaki valamit , legyen az penz egy baratnak egy uditore, vagy csak egy rago, kerem vissza. Sokkal de sokkal jobban szeretek kapni, mint adni. Ha csinalok valami ennivalot, nem sokszor hagyok belole anyumnak (vele elek) , holott ha o foz, mindig eszek belole. Nehe vesz nekem egy kis csokit, elfogadom, de vissza nem jar. Es ez csak nehany dolog, es nem csak csaladon belul.

Tiszteletlen voltam regen, ma mar nem. Ha megkerdezte valaki a buszon, hogy szabad -e mellettem levo hely, egesz patariat lecsaptam, hogy mit kepzel, mellem akar ulni? Bunko, nagyszaju, kotekedo voltam. Foleg suliban es hetvegente buliban. Igen, mert en MINDEN hetvegen buliztam es ittam. Edesanyam nem mondta , hogy nem mehetsz. Sot meg penzt is kertem, adott is. Sokszor voltam vele is bunko, sajnos- nem sajnos, a mai napig. Anyam, anyam, de valahogy megse. Inkabb oylannak erzem, mint egy lakotarsat. Nem alakult ki koztunk az a bensoseges anya- lanya kapcsolat.

Ezek voltak 14-19 korom kozott nagyjabol. Az utobbi idoben ez atvaltott szorongassa. Szocialis fobiam van, nem merek sok -, es idegen ember elott beszeleni. Koszonni a boltban is hatalmas erofeszites nekem, neha el is marad, ilyenkor altalaban bunkonak erzem magam, pedig nem azert van. Hat meg vegig menni egy forgalmas utcan!

Durvan atcsaptam antiszocialissa a nagyszajubol.. nem is ertem, hogy tortenhetett ez.

Kozben lett egy parom, aki megnevelt egy kicsit, meg tanitott olyan dolgokra , amiket egy anyanak kellett volna. Orulok, hogy meg ismertem, de kicsit szegyenlem, hogy ezt a fiunak kellett csinalnia velem. Azota is egyutt vagyunk egyebkent.

Nagyon nagyon banom, amiket regen mondtam, csinaltam. Melysegesen szegyenlem magam miatta/miattuk.

De azota 1000x jobb lett a helyzetem, persze nem anyukam segitsegevel.

Egy boltban dolgozom, rengeteg emberrel talalkozok naponta, a szocialis fobiam miatt ezt egy kis traumakent elem meg, de tudom, hogy muszaj! mert ha most nem lepek, orokke egy befelefordulo kukac leszek, aki sir a sarokba.

Szoval, osszessegeben, ha mar gyereket vallal valaki, figyeljen oda ra, nevelje, torodjon vele, legyen a gyereke legjobb baratja, mert maskent nem valik belole normalis ember.

A szulok nem csak az a feladata, hogy kitojja a kolkot, tisztessegea embert kell belole nevelni!

Szerintem te mást kérdeztél és másra vagy kíváncsi.

-Miért gondolják, hogy okosabbak? Nos azért, mert az esetek többségében ez konkrétan így is van. A mai gyerekek szülei még általában a halódó szocialista oktatási rendszerben nevelkedtek, jó esetben szereztek egy érettségit, de túl nagy tudást nem szerezhettek. Míg a mai fiatalok már egy sokkal korszerűbb iskolarendszert kaptak a fenekük alá - az internet meg pláne kitágítja a horizontjukat -, s joggal kacsingatnak a felsőoktatás felé, de akár egy világhíres egyetem ösztöndíja sem lehetetlen számukra.

-Miért viselkednek úgy, ahogy? Mert megjön a lázadó korszak 10-14 éves kor között. Az a gyermek, aki ebben a korban nem gondolja, hogy ő meg tudja majd váltani a világot és a szülei kispolgári életmódja ebben csak hátráltatja, annál nagyon elrontottak valamit. A mai pszichológiai ismereteink szerint a gyermek mindig énközpontú - ha úgy tetszik egy kifejezetten gonosz lény. A fő probléma persze nem is ez (mert ez a történelem során mindig így volt), hanem az, hogy a szülők ma valami meghitt családi idillben hisznek, amiben minden tökéletes és a gyerekkel nincsenek problémák: béke, szeretet, megértés vesz körül mindenkit. Ez nem igaz, ezeket tanítani lehet a gyereknek, de ha ők nem ezt a viselkedésmódot állítják példaképül, akkor a gyerek sem ilyennek szocializálódik.

A szulonek nem tobb a feladata, mint a gondoskodas es az erkolcsi neveles. A tudas megszerzese az iskolaban tortenik ... minden masra az elet tanit meg.

A jo szulo abban ismerszik meg, hogy helyes iranyba tereli a gyermeket, hogy a legjobb tanitasokban reszesuljon.