Apukám folyton piszkál. Szeretnék minél többet távol lenni otthonról, hol találok Budapesten olyan helyet, ahol egész nap ellehetek?

Ez az, rúgjatok bele még ti is párat, ha már szerencsétlen itt kért segítséget... nyilván, ha már olyan állapotban van az idegrendszere, hogy dadog és egy kisebb beszólástól elsírja magát, majd röhögve lenyom akárhol 10-12 órákat, mert valaki másnak sikerült. Tök jó nektek, hogy megoldottátok az életeteket, de emlékezhetnétek rá, hogy nektek sem volt mindig minden olyan egyszerű.

Kérdező, csak olyan tempóban haladj, amit bírsz. Annak semmi értelme, hogy túlvállald magad, aztán meg egy hónap múlva összeroppanj. A könyvtár nagyon jó ötlet, főleg, hogy pár önbizalomnövelő könyvet is elolvashatsz (meg a mérgező szülőket mindenképpen), az egyetemeken pedig senki nem nézi, hogy ki vagy, és sok eldugott nyugis hely van, én kb minden nap láttam valakit aludni a kanapékon. :)

A konditerem azért is jó, mert ha sportolsz, attól is nő az önbizalmad és lehet, hogy a lelki állóképességeden is javít. Ha már elköltöztél és lesz rá lehetőséged, keress fel egy pszichológust, ne cipeld magaddal egész életedben ezt a terhet. Megértelek, engem nem a saját családom, hanem az osztálytársaim piszkáltak annyira, hogy évekig nem is bírtam az emberek szemébe nézni és olyan halkan beszéltem, hogy szinte én sem hallottam. Ma már semmi hasonló problémám nincs, kiállok magamért akár a főnökömmel szemben is. Neked is sikerülni fog! :)

11-es, nem fogom sajnálni, mert azzal nem teszek neki jót, csak támogatom a szenvedésében.

Akkor rúgnék bele, ha azt monndanám, hogy hülye életképtelen szar, aki akassza fel magát, mert másoknak ezerszer rosszabb.

Ha nem tűnt volna fel, mind arra próbáljuk rávenni, hogy igenis dolgozzon, mert a tenglengésből nem lesz költözés, és minél tobávv marad ott, annál mélyebbre fog süllyedni a búskomorságba.

Az önbizalmának meg amúgy sem az tesz jót, ha csak ücsörög a plázában, hanem ha dolgozik, esetleg eslimerést kap, vagy ha nem is, de legalább hasznosat tesz.

Ja, igen, és menj el pszichológushoz, hidd el, egy jó szaki rengeteget! segít :), és szokj le, hogy másokat okolsz mindenért.

Felnőttél, TE felelsz a cselekedeteidért - persze könnyebb azzal dobálózni, hogy "de apám, tanáraim, stb. így meg úgy", de őszintén? Elérsz vele bármit is?

Nem.

Müszi.

Nem tudom manapság hogy van, de régebben szinte bezárás mentes volt, ingyen wifi.

Ismerem ezt a helyzetet. Az én bűnöm az volt, hogy nem elég, hogy nem várt és akart harmadik lettem (anyu influenza miatt kifutott az abortusz idejéből) de ráadásul lány lettem, és beteg.

En voltam a viccek, céltáblája, látványosan különbséget tett köztünk. Én meg mint egy pincsi, futottam utána, nevettem a gúnyolódásain, mert ha nem tettem, jobban megbántott.

18 évesen leléptem, megházasodtam, és szültem egy kislányt. Egészséges, igy bocsánatos bűn volt apám szemében.

A második terhességem alatt a házasságom tönkrement, és még egy kislányom született. Megörökölte a betegségemet is.

Az ötödik nap jött be, hogy hazavigyen, és egyértelműen kifejezte, hogy csalódott bennem, celozgatott, hogy a kicsi se lesz jobb nálam.

Na, elöntött a vörös köd, és anyatigris módjára addig üvöltöztem a kórházi folyosón,míg be nem nyugtatóztak.

Aztán újra meg kellett műteni, mert felszakadtak a császáros varratok.

Utána egy hétig bent feküdtem, és naponta jött hozzám pszichológus.

Később kéthetente jártam, volt hogy apu is eljött. Ennek már három éve.

Nem mondom, hogy tökéletes a kapcsolatunk, de szuper nagypapa lett, aki max bűvésztrükkökkel viccelj meg az unokáit.