Hogyan lehet segíteni egy olyan emberen, akit a felesége mindenben zsarol és irányít? Ő szenved ettől, de nem meri ott hagyni?

"a saját gyerekeivel nem találkozhat kettesben"

Számomra ez a félmondat azt jelenti, hogy találkozhat a férfi a gyerekeivel, csak a nő is ott akar lenni, tehát a nő nélkül nem tudnak találkozni.

De a #6 hozzászólásában a kérdező azt írja, hogy:

"mi már alig tudunk programokat csinálni együtt mert nem engedi el"

Ez meg azt jelenti számomra, hogy egyáltalán nem engedi el.

Nem ugyanaz a kettő!

Egyébként osztom azok nézetét, hogy ha a férfi akarna, akkor találkozna a gyerekeivel. Két eset lehetséges. Vagy eleve nem akar találkozni a gyerekeivel, tehát merő sóder ez a "feleségem nem engedi" duma; vagy azt jelenti, hogy a friss puncika többet ér számára, mint a gyerekeivel való kapcsolattartás, tehát nem éri meg neki konfrontálódni emiatt a feleségével.

Talán egyenesen kérdezz rá, hogy miért papucs.Ennél egyszerűbben nem lehet megtudni és segíteni a változásban is könnyebb lesz.

Aztán leülni együtt a családnak szemben az "ellenséggel" s megbeszélni, hogy ez így gáz.

Kérdező: fogadd el, én egy ugyanilyen "apa" gyereke vagyok.

10 éve kb. sza.rik rám. Nehéz, fáj, de az ő döntése, elfogadtam, hogy ennyit érek neki.

Utolsó vagyok:

Az ő döntése, részben.

Ha el mer jönni, akkor a mostohaanyám hetekig nem szól hozzá, vagy éppen üvölt vele, sír, "akkor takarodj a kölyködhöz" - és társai mondatok.

Apám meg ahelyett, hogy tényleg elhagyná, tűr, mert fél, hogy nem talál mást, aki szereti - bár a mostohaanyám NEM szereti, csak kihasználja.

Épp ezt próbálom már egy ideje magyarázni :)

Úgy csinál mindenki, mintha a nagybetűs FÉRFINEK nem lennének érzései, csak megy a feje után és azt csinál, amit akar. Hát nem.

Ezek a férfiak egyszer már elváltak és senki nem tudhatja, hogy mekkora lelki törést, traumát okozott bennük a szakítás és hogy mindent kezdhettek teljesen elölről.

Egy ilyen ember nem feltétlenül mert ellent mondani a hisztérika jelenlegi nőjének, mert retteg, hogy megint egyedül marad. Nem mindig az aktuális "lyukat" féltik, hanem egyszerűen magukat. Nem akarnak megint koppanni, így inkább átmennek papucsba.

Egyébként ha tovább akarjuk boncolgatni a téma lelki oldalát, én azt mondom, valahol érthető, hogy ilyenkor a zasszony felé húznak. Az bármikor leléphet két hisztériás görcs közepette, de a gyereke a gyereke marad, attól nem kell jó esetben félnie, hogy elhagyja és nem látja többet viszont.

Persze ez csak arra vonatkozik, mint kérdező esetében, amikor kíváncsi rá az apja csak nem mer ellentmondani a feleségének. Nyilván vannak más esetek is.

Kérdező, szerintem ne húzd fel az orrod apukádra, próbálj meg valahogy kompromisszumos megoldásra jutni, mret a jelenlegi helyzet senkinek sem jó.

Kezdetnek beszélgess sokat apukáddal, mert biztos vagyok benne, hogy lelkileg nincs százon.

#25-26-ra:

Értem, miről beszélsz, de nem értek egyet veled.

Én is férfi vagyok, férj és apa vagyok, szerencsére nem elvált, hanem első házasságomban élek.

Számomra az a furcsa, hogy miért félne egy férfi ennyire az egyedülléttől? Ha nem csupán a szex és a kiszolgálás hiányozna neki, akkor mi? Szerintem mi, férfiak, sokkal jobban viseljük (sőt, kedveljük) ha egyedül vagyunk otthon, ha senki nem szól hozzánk, ha senkihez nem tudunk bújni. Inkább a nők szoktak nagyon szenvedni ezektől. Talán nem véletlen, hogy pl. a horgászok, vadászok döntő többsége is férfi. Ugyan melyik nőből néznénk ki, hogy órákon át üljön a folyóparton vagy a magaslesen, egy mukkot sem szólva, csak figyelve? És ha kapás van, vagy egy vadat le tud teríteni, akkor is egyedül övé az élmény, nem éljenezik körülötte senki.

Barátkozni lehet egyedülállóként is, sőt, mindenféle hobbikat is űzni, amelyek révén pl. barátokra is szert tehet, habár kifejezetten azt tapasztaltam, hogy egy középkorú vagy idősebb egyedülálló férfi egy hobbit a legritkább esetben űz azért, hogy barátra leljen: ő valóban csupán a tevékenységet szereti csinálni, semmi hátsó gondolata nincs.

És a másik oldal: ha valakivel ilyen hárpia a párja, az valóban lelkileg megterhelő. Számomra (férfiként) az lenne a logikus, hogy éppen ő szakít, hiszen közös gyerek már nincs, viszont a lelki nyugalmát így kaphatja vissza. Arról már nem is beszélnék, hogy férfi önérzet is van a világon.

Írod, a nő "bármikor leléphet két hisztériás görcs közepette". Akkor viszont mi értelme föláldozni a gyerekkel való kapcsolatát? Hogy más alkalommal valami más bóna miatt szakítson a nő? Na az lenne a totális pofára esés!

Írod: "a gyereke a gyereke marad, attól nem kell jó esetben félnie, hogy elhagyja és nem látja többet viszont". Dehogynem! Ha évekig kerülte, akkor lehet, hogy pl. szakítás vagy párja halála után hiába keresné meg a gyerekét, ő közölné vele, hogy elkésett: akkor kellett volna jönnie, amikor még ő is vágyott az apjára.

Szerintem pont, hogy nagy eséllyel örökre eltépi a gyerekkel való kapcsolatát, egy olyan nő miatt, aki "bármikor leléphet két hisztériás görcs közepette". Megéri? Csak annak, aki egyébként sem vágyott a gyerekére!

Relatív, minden ember más, vannak férfiak között is érzelmesebbek.

Az én ismerősöm a papucs srác, akinek az is meg van tiltva, hogy levegőt vegyen, mégis a csaj mellett marad. Kaphatna jobbat is, de neki ez kell. Érti fene, hogy miért.

A férjem sem bírja a távollétet tőlem, szóval nálunk is épp ordítva van. Itt én örülök, ha kicsit egyedül lehetek végre, hetekig elvagyok így, ő viszont két nap után már fél lábbal a sírban van.

Kettőnk közül én vagyok, aki nélküle is tud programozni, ő nélkülem nem jár el sehova, tíz körömmel kapaszkodik belém.

Szóval tényleg embere válogatja :)

Rengeteg az ilyen hárpia, mégis mindig találnak aktuális hülyét, aki szó nélkül tűri a szemétségeiket. Gondolom, már érzésből megtalálják a szerencsétlenebbeket.

Mi lenne, ha olyan programokat találnátok ki, amit a felesége utál? :) Érezze azt, hogy szívesen látjátok őt is, de semmi olyanra ne hívjátok, amihez lenne kedve. Mindenkin lehet találni fogást, és van olyan program, ahova még elvonszolni se lehetne. Pl. utál gyalogolni? Menjetek túrázni! Nem szereti a hangzavart? Forma-1? :) Víziszonyos? Egy egész napos evezés. Vagy lehet extrém dolgot is: ejtőernyős ugrás mondjuk.

Neked tök jó közös élményeid lehetnek apukáddal, a felesége meg hátha kiakad az ötlettől is, és az utolsó pillanatban inkább lemondja a részvételt. :)