Anyukák szétszednétek a lányotok kapcsolatát csak mert netek nem tetszik a fiu akivel van?

Exem anyja szétszedett minket.

Nem felelt meg neki, hogy nem vagyok vallásos, nagyon kevés húst eszem (mert rosszul vagyok tőle), nem bólogatok a bromságaira (mint amúgy mindenki teszi a családjában), nem ugrálok úgy, ahogyan fütyül... stb.

Így utólag örülök neki, egyébként is azokat lehet szétszedni, akik hagyják.

28n

Mellesleg ebbe anyudnak nincs érdemben beleszólása, meximum tanácot adhat.

Szerintem nem lehet egy kapcsolatot szétszedni. Ha szét lehet, akkor ott tényleg voltak gondok.

Ha gázos is lenne a fiú, nem "szedném szét", a lányom idővel úgyis rájönne magából. Amíg meg rózsaszín köd van, addig úgyis hiába mondanék bármit.

Inkább nem veszekednék vele hiába, így majd ha szétmennek, akkor úgyis hozzám jön vigasztalásért :)

De azért vannak határok. Ha pl. valami bűnöző vagy bántja, megveri, akkor azt nyilván nem hagynám szó nélkül.

Anya vagyok, lányom van. Nem szedtem szét őket, de elmondtam a véleményem a fiúról, persze falra hányt borsó volt, aztán leakadtam a témáról, igyekeztem nagyon, hogy megkedveljem a fiút, többször voltak nálunk is. Olyan fél év múlva már majdnem megváltozott a véleményem mikor egyik napról a másikra a fiú szakított és nagyon megbántotta a lányomat. A vállamon zokogott napokig, átbeszéltünk mindent, utólag azt mondta rájött, hogy igazam volt.

Viszont azt gondolom, hogy neki is meg kell tapasztalnia, ilyen dolgokat is, nem óvhatom mindentől, a saját életét neki kell élni.

"12 "Ha utólag kiderül hogy neki volt igaza, de nem szól bele," - és ha utólag az derül ki, hogy nem volt igaza és mégis belekavart, akkor?"

Éppen arra gondoltam hogy tök mindegy mit tesz, egy szülő ebből nem jöhet ki jól. Ugyanakkor fenntartom hogy gyerek nem tudja jól megítélni a dolgokat, nem akarja látni hogy kihasználják, semmibe veszik.

"Ugyanakkor fenntartom hogy gyerek nem tudja jól megítélni a dolgokat, nem akarja látni hogy kihasználják, semmibe veszik." - nézd, nálunk pl. az volt a helyzet, hogy amelyik lány megfelelt volna anyámnak, attól én kaptam bubópestist, amelyik nekem felelt meg, az meg neki nem tetszett, tudniillik 180 fokban különbözött az értékrendünk, látásmódunk. Viszont az én életemet én élem, abban nekem kell jól érezni magamat, és nem az anyámnak.

Szóval kevés undorítóbb dolgot ismerek, mint amikor a szülő a gyerekére akarja kényszeríteni a saját értékrendjét, látásmódját, gondolkodását... persze "csak a legjobbat akarva".