Hogy képes valaki ennyire nem tudomást venni a gyerekeiről?

Ne haragudj kedves 1-es válaszoló, de ez nonszensz. Az ember gyereke az mindig a gyereke marad, hiába szerelmes épp egy másik nőbe...

De sajnos a férfiakat általában a farkuk irányítja. Többségük máshogy viszonyul a családhoz és a gyerekekhez, mint a nők. (Tisztelet a kivételeknek!!!)

Elhiszem, hogy fáj, hogy nem foglalkozik veletek, de legalább a gyerektartást fizeti. Az is valami. Sokan még arra sem hajlandóak...

Egyébként egy idő után a számotokra is ugyanolyan közömbös lesz, mint amilyen közönbösen ő viselkedik most veletek. Tapasztalatból mondom! Felnőtt korotokban már gondolni se fogtok rá, és nem is kell. Kapja csak vissza azt, amit ő "adott" nektek.

Majd ha bajban lesz, és nem lesz kire támaszkodnia, akkor sírhat, hogy miért nem foglalkozott veletek többet, amíg lehetősége volt rá...

Ha megnyugtat: amennyiben az új családját is elhagyja, akkor az "új" gyerekeire is pont ugyanannyira fog tojni, mint rátok.

Ez egy ilyen típus. Díszapa.

Nem érdemli a szeretetet.

Egyes, te beteg vagy.

Kérdező, ez van, apád egy féreg.

Az enyém is leszar, miota összeköltözött a mostohaanyámmal... :(

A legnehezebb korban vagy, mert sem óvodás, sem általános iskolás, sem főiskolás/egyetemista korban nem érdekli a kortársaidat ennyire a családi háttered. Nekem is mondtak olyat az osztálytársaim gimis koromban a családi helyzetem miatt, hogy nem egyszer a sírás fojtogatott. A Te helyzeted még azért is nehéz, mert ismerted és valamilyen szinten kötődtél vagy most is kötődsz hozzá.

Én 33 éve semmit sem tudok az "apámról", mivel egy éves korom óta nem látogatott, amióta elvált az Anyámtól. Én sem kaptam sem tőle, sem a szüleitől soha semmit. Amit elértem az életben azt Anyukámnak és az anyai nagyszüleimnek köszönhetem. Mikor lediplomáztam a családom azt akarta, hogy hívjam meg a diplomaosztómra. Viszont én megmondtam, hogy ha több mint húsz évig nem érdekeltem, most már én sem vagyok rá kíváncsi.