Mi lenne a legjobb megoldás?

Apukámmal ritkán beszélgetek, eléldegélünk egymás mellett és kész, sokat dolgozik, nem is igénylem a társaságát.

Anyával kicsit bensőségesebb a kapcsolatunk, gyakran megosztom vele mi történt velem az iskolában, szoktunk veszekedni, de aztán minden rendben lesz. Csak néha azt érzem, hogy igazából nem is nagyon érdekli őt amit mondok, valamennyire azért ő is elfárad, meg tudom érteni. Sokszor lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy kicsit bizalmasabb infókat osztok meg vele.

A családi programokat nem szeretem, mindig összeveszés a vége, vagy valahogy elcsesződik. Eddig a nővérem jó "támaszték" volt, aki leginkább meg tudott érteni, csak ő meg már "kirepült a fészekből".

Gyakran azon vacillálok, hogy építsek-e magam köré egy falat és csak akkor beszéljek-e velük, amikor szükségem van rájuk, vagy legyek nyíltabb és próbáljam megteremteni azt a filmes idillt, amire szívem mélyén vágyok?