Nálatok mennyire figyelnek a szülők a kamasz fiukra?

17 éves fiú vagyok, kábé 99%, hogy borderline személyiségzavarom van, aminek következtében elég sok hülyeséget csinálok/gondolok, nem szeretnék ebbe belemenni, csak gondoltam fontos megemlíteni jelen esetben, hogy tisztán láthassátok a dolgot..

Nyár közepe óta a korábbinál is borzalmasabban vagyok, sokszor már tényleg karnyújtásra vagyok az öngyilkosságtól, cigizek/füvezek, egyáltalán nem érdekel az iskola/a jövőm, próbálok minél több embert eltaszítani magamtól, szexuálisan már szinte képtelen vagyok felizgulni és sorolhatnám. Mivel egy személyiségzavarról van szó, ezért ezekről nyilván nem a szüleim tehetnek, viszont ellene sem tesznek semmit..

Édesapám vagy dolgozni van, vagy részeg és alszik. A köszönésen túl nem nagyon megyünk tovább, van olyan, hogy még az sincs meg. Szorongva érzem magam, ha véletlenül vele kell lennem, mert olyan mintha egy idegen lenne. Bár iszik, de soha nem volt erőszakos. Igazából semmit nem tud rólam, azt se veszi észre, ha pl nem alszok itthon.

Édesanyám pedig túl kedves. Ez így hülyén hangzik, de egyszerűen annyira engedékeny és kezes bárány velem, hogy már rohadtul idegesít. Akármit, akármiről mondok, elhiszi, szinte mindent megenged. Elképesztően naiv, és amit utálok hogy soha nem mer a rosszra gondolni. Inkább becsukja a szemét, csak ne kelljen a kellemetlen dolgokkal foglalkoznia.

Alapból vékony vagyok, de mostanában szó szerint napi 2 szendvicset ettem hetekig, ami már neki is feltűnt. A megoldás számára az volt, hogy vett a bioboltban valami teát, ami elvileg segít és mondta, hogy igyak belőle. Én természetesen mondtam, hogy "nem", és ezzel a dolog meg is lett oldva a részéről.

Nem veszi észre, hogy cigizek, már második napja hogy beállva vagyok itthon, de semmi reakció. Tavasz óta vannak elég feltűnő vágásból maradt hegek az alkaromon, pár hete pedig friss másodfokú égések voltak, de azt se vette észre. De őszintén megmondom, hogy ha észrevenné sem tenne semmit, megengedné (pl a füvezést).

Év elején kórházban is voltam egy éjszakára, mert 3 szem itthonról elvitt gyógyszerre bevodkáztam egy buliban, és erről sem tud. Néha felhozza a témát, hogy hova megyek továbbtanulni (végzős vagyok), de mivel engem nem érdekel ez a dolog, ezért mondom neki, hogy "nem érdekel" és részéről meg is lett beszélve a dolog.

Ez csak azért furcsa, mert a 2 nővéremet mondhatni szigorúan fogta, de nálam meg sem próbálja ezt, hanem első szóra elenged mindent.

Nem tudom mi haszna a kérdésnek, de mivel emberekkel nem szeretek/tudok beszélgetni, ezért jól esett ide leírni ezt.