Ti elfogadnátok egy lakást a szüleitektől 28 évesen? És ha te is megengedhetnéd magadnak?

Nem fogadnám el. És nem is vennék hitelre.

Ha tudnak és szeretnének segíteni, akkor az lenne a legjobb, ha besegítenének. Így nem kéne hitelt felvennem. De mégsem ők fizették az egészet.

ne fogadd el

nekik is azzal szerzel örömöt ha látják hogy megállsz a saját lábadon is, nem vagy nyomi

az örökségben úgy is benne lesz az a pénz is amit odaadnának,

gondolom neked se mindegy mit gondolnak rólad a saját szüleid

Én sosem kaptam semmit a szüleimtől, elhagyatak, nagyszülők neveltek! (nem panasz, tény. De boldogultam így is.

Én a gyereke(i)mnek szeretnék adni/segíteni és szeretném hogy el is fogadják!

Hitelt nem vennék fel, elfogadnám a segítséget, hiszen kitől mástól fogadhatná el az ember, mint a saját szüleitől, akik a legjobbat akarják neki (és tételezzük fel, hogy valóban nem nyomorognának miatta, ugyanolyan életkörülmények között élhetnének továbbra is). Az én szüleim születésem óta tettek félre a lakásomra, mindig elmondták, épp mennyi pénznél járunk, és hogy ezzel majd számolhatok, ez az enyém lesz. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen tudatos és szorgalmas emberek, soha nem fogom tudni nekik eléggé megköszönni ezt a hatalmas segítséget és remélem, én is meg tudom majd adni ezt a gyermekeimnek! Ez nem szégyen, nem is értem, miért gondolkodnak sokan így manapság. A férjemnek is segítettek a szülei, így nemrégiben meg tudtuk venni az első közös kis lakásunkat - lehet, hogy nem itt fogunk megöregedni, de most nagyon boldogok vagyunk :)) Anyuék pedig azt mondták, nekik ez a legnagyobb ajándék :))

Ha esetleg úgy nyugodtabb a lelked, persze csinálhatod hozzánk hasonlóan: ne fizessék ők az egészet, csak egészítsék ki azzal az összeggel a te félretett pénzed, ami hiányzik a teljes vételárhoz. Így nem kell hitelbe verned magad, de azért mégsem érzed úgy, hogy csak a "segged alá tolták" (amivel nekem amúgy semmi bajom, csak sokszor látom ezt a kifejezést ilyen kérdéseknél).

Simán elfogadnám, egy csomó ismerősöm kapott lakást a szüleitől, vagy legalább az önrészt kifizették a szülők. Vannak szülők, ahol kifejezetten fontos hogy ingatlant vegyenek a gyereküknek, úgy érzik biztonságban őket.

Szóval én ezt jó dolognak tartom, nem irigylem senkitől aki lakást kapott, bár mi sohasem tehetnénk meg mert csórik vagyunk.