Tényleg mindenkinek magától értetődő hogy ad haza pénzt, akkor is ha már elköltözött otthonról?

Szerintem az magától értetődő, hogy egy felnőtt, dolgozó ember, aki a szüleivel él, belefizet a költségekbe valamilyen formában. Nem feltétlenül pénzt ad, nálunk pl. úgy volt, hogy hol kaját vettem magunknak, hol számlát fizettem be, vagy ha épp volt valami egyéb kiadás, pl. mosógép javítása vagy akármi, azt kifizettem, de nem volt egy fix havi összeg, amit rendszeresen odaadtam volna a szüleimnek.

Mióta külön költöztem, már nem adok haza semmit. Illetve ha megyek hozzájuk látogatóba, előtte mindig megkérdezem, mire van szükségük, mit vigyek nekik, de ők is hasonlóképp tesznek, ha jönnek hozzám.

Mikor én elköltöztem otthonról, én nem adtam haza egy fillért sem. Anyámnak kellett volna, de ő az a fajta ember, aki az utolsó bőr is lehúzza rólad, és még akor is utánnanéz, hogy maradt-e valami.

A férjem mikor megismerkedtünk, max 1 napot töltött otthon, mégis adott haza havi 40 ezret. Szerintem ez 2 dolgon múlik.

1. Milyen a viszony a gyerek, és a szülő(k) között.

2. A felnőtt gyermek egyáltalán megengedheti-e magának anyagilag ezt a kiadást.

Csak akkor adnék haza, ha tényleg rászorulna vagy azt se tudnám, hova srjam el a pénzt.

Az se mindegy, hogy miért szorul rá. Ha azért, mert ő sszte el, és nem hajlandó magán segíteni, akkor nem adnék. Ha káros szenvedélye miatt kellene kisegítenem, akkor sem adnék.

Én azt vallom különben is, hogy egy szülő a legvégső esetben kérjen a saját gyerekétől pénzt. Nem tudom elhinni, hogy szerető szülő, nagyszülő, a gyerekei, unokái zsebéből veszi ki a pénzt önző módon úgy, hogy éppen ő is megoldhatná anyagi gondjait.

Érdekes ez a dolog. Anyósomról érzem, hogy ő szinte elvárná, és megtenné, hogy kérjen tőlünk pénzt, míg ő neki egyetlen gyermeke van, akit jóformán egyedül nevelt fel, agyon imádta, 2x pofozta fel a fiát összesen....és itt van apám, aki életébe nem mondta ki, hogy szeret, anyagilag teljes mértékben támogatott és a lehetőségeket próbálta felvonultatni előttünk, nagyon szigorú volt, sokszor elég csúnyán megvert, és ő azt mondta, inkább kinyírná magát, mintsem tőlünk kérjen, ha megöregkszik dugjuk be egy állami öregek otthonába, és a lehető legolcsóbban temessük el. Anyósom ezzel ellentétbe legszívesebben ideköltözne hozzánk...na persze ez egyet jelentene azzal, hogy eltartsuk, mivel külföldön lakunk és nem valószínű, hogy 65 évesen megtanulja a helyi nyelvet és elmegy dolgozni.

Állandóan próbálja megjegyezgetni, hogy nem jön ki a pénzből, úgy kell a húgától kérni pénzt.....épphogy kijövünk mi is. Mellesleg dohányzik és kábé a cigijére kell a pénz saját bevallása szerint....

Szóval csak akkor adjon az ember, ha megérdemli a szülő és jócskán van pénz.