Miért hiszik azt itt gyakorin, hogy aki a szüleinél lakik (és már nem diák), az nem fizet bele semmit, nem végez házimunkát és sosem akar elköltözni?

Nem hisszük azt, de sok helyen maga a gyerek "dicsekszik", hogy dolgozik, otthon lakik, de ő nem fizet rezsit, meg kajapénzt.

Általában ilyenkor hozzáteszi, hogy "a szüleim akarják"- ezt viszont nem akarom elhinni.

Nyilván én sem húznám le a gyerekemet, de ha van állása, legalább valamit adjon a háztartási dolgokba, ne ingyenéljen.

Az a baj, hogy itthon semmi tisztelete nincsen a szülőségnek. Miután gyereked lett kb. megszűnsz embernek lenni, az a feladatod, hogy életed végéig támogasd, amivel nem lenne baj, viszont rengetegen visszaélnek ezzel és kizsigerelik a szüleiket, aztán azok öregkorukban néha jutalomból vigyázhatnak az unokákra.

Nekem nincsen gyerekem, de komolyan ezt látom a környezetemben.

Van olyan rokonom, akinek arra jó volt az anyja, hogy besegítsen sok millióval az új házba, de amint beteg lett, szartak rá. Ők élik az életüket, az anyuka meg nyűg.

Nézzétek csak meg, pl. Ausztriában milyen jól eléldegélnek az öregek, utazgatnak stb. (oké ez általánosító és több gazdasági, politikai oka van, de ez is hozzátesz jócskán, nálunk az öregek csak nyűgnek vannak).

Én sem tudtam volna összerakni egy 400 milliós villára ha nem otthon lakom, meg kitudja talán Porsche helyett is BMW-vel kéne járnom.

Belegondolni is durva, hogy egy egyszerű 150 m^2-es házban kellene laknom, vagy akár másfél-két évig fizetni a hiteleket.

Vagy saját példa, vagy rossz általánosítás.

Én két dolgon gondolkozom el. Van egy nagy ház, udvar. Kényelmesen elférünk. Jól kijövünk. Felezzük a rezsit. Felezzük a kajapénzt. Akkor miért menjek albérletbe, miért szórjak ki 70-80 ezret csak egy két szobás panelre, meg mellé rezsi, meg kaja, többiről nem is beszélve? Azt a pénzt, amit csak a lakásra költenék, ha elrakom, össze tudok spórolni. Albérletben ez kb lehetetlen, főleg felénk, ahol örülj ha kapsz 120 ezret pályakezdőként.

2, Társbérlet? Inkább a szüleimmel lakok egy házban és osztozom a költségeken, mint egy idegennel. Vagy többel.

A többség csak azt hiszi, aki otthon lakik, annak mindent a feneke alá tesznek. Holott szerintem nagy része ugyanúgy kiveszi a részét a házimunkából, a rezsiből meg a többiből. 22N

Mert sokan, akiknek 16-18 éves koruktól dolgozni kell, hogy éhen ne haljanak, és külön kell lakniuk, annyira szar körülmények közül jönnek, frusztráltak, és meg kell ideologizálniuk, hogy miért jobbak azoknál, akik nem költöztek el 25 éves korukra.

Nyilván az más kérdés, hogy 35+-os ember, akinek a szülőjét nem kell ápolnia és nem rövid időre él csak otthon (pl. elváltak a párjával, és hazamegy 1 hónapra, amíg rendezi a lakhatási körülményeit), hogy nem költözött még el... de fiatalabb korban sztem még az sem az ördögtől való, ha vki úgy él otthon, hogy tanulás/munka nélkül nem ad a közösbe, hanem magának gyűjt, hogy jobb körülmények közé léphessen ki az életbe.

Én is ilyen voltam, 26 évesen költöztem el. Nem akartam végig a szüleim nyakán lakni, de az én egyetemem mellett meg 1-2 évig tartó (vagy inkább 1-2 évig kezeletlen) pszichés problémákkal inkább maradtam otthon 1-2 évvel tovább. Konkrét pénzt nem fizettem be, de a költségeim többségét magamnak álltam (rezsit fizettek nekem... a kajám 15%-át fizették őt. Bérletet ők adtak, de ők is ingyen kapták, tehát fizetniük érte nem kellett. Néha besegítettek gyógyszerbe). Házimunkát, ami magamra vonatkozott, mind elvégeztem, többibe is besegítettem. Én nem tartom emiatt magam mamahotelesnek.