Miért kell a tanároknak, osztályfőnöknek és osztálytársaknak együttes erővel támadnia azt a diákot, aki nem akar részt venni egy osztálykiránduláson?

Nekem gimiben -és 1x általánosban- volt ilyen tapasztalatom. Utóbbinál a tanár viszonylag megértő volt, bár alaposan körüljárta az okát, hogy miért nem, de megértette.

Gimiben nagyon rossz volt az osztályközösség, az ofőről nem beszélve, erre bizonyíték, hogy csak egy "kirándulás" volt a szomszéd varosba. Teljesen odáig volt mindenki, hogy mit képzelünk, meg, hogy mi az, hogy nem akarunk az osztály része lenni stb... Na most, aki elment, az úgy jött vissza, hogy kár volt.

A kérdésre válaszolva, egyáltalán nem tartom helyesnek ezt a magatartást, a leírásod jól megvilágítja, hogy miért. Sokan nem zárkózottak, vagy örülnek, hogy nem kell az osztályukkal lenniük, illetve el tudják dönteni, mit akarnak.

Nem tudom, de én negyedik éve ebbe vagyok benne és lassan már megszokták, hogy mindenhonnan hiányzok illetve mindig elutasítom. Pedig kilencedik osztályban majdnem minden kirándulásra elmentem, jól éreztem magam, de nem kérek többet belőle. Nálam három dolog miatt nem működik a dolog: ofőm, osztályom, én. Négy éven keresztül akar zsarnokoskodni, kilencedikben ment is neki a dolog, megutáltam, mint a szart, meg ezt az egész kirándulásos dolgot. Az osztályommal nem rossz a kapcsolatom, elég kevesen vagyunk (12), de valahogy mindig is kívülállónak éreztem és érzem magam közöttük. Jóba vagyok padtársaimmal amíg nem hagyom el a sulit. Bedőlnek, behódolnak sokan az ofőnek és még adják is alája a lovat, meg elégen antipatikusak. Én zárkózottabb típus vagyok, introvertált, az a magányos farkas típus, így áll fel a szőr a hátamon, mikor hallom, hogy ezt szervezgetik és engem is automatikusan bevonnak. Pedig semmi bajom nincs igazából ezekkel, néha én is kívánkozok és el is megyek. De nálunk az is a baj, hogy nagyon gyakran vannak ilyen programok.. Két hónaponta ég a segge az ofőmnek, hogy vigyen valahova..

Okát nem tudom, de ez nem rendített meg soha, támadjanak csak, úgy sem tudnak meggyőzni.

Én jóban voltam az osztállyal, kétszer mégis kihagytam a kirándulást, egyszer azért, mert túl drága volt, és azt a pénzt inkább a jogosítványom megszerzésére fordítottam. Ha drága a kirándulás, ezzel bármikor érvelhetsz, és hatásosan, mert elég kényes és tiszteletlen dolog a másik zsebében turkálni, és kvázi beosztani helyette a saját pénzét.

A másik, amikor kihagytam, egy picit nehezebb eset volt. Akkor kijelentettem, hogy ha az osztályközösséggel akarok csapatot építeni, akkor kikérjük a röplabdákat a szertárból, és a probléma meg van oldva, és szerintem mindenki jobban élvezné, mint a háromnapos templomtúrát, amit tanulmányi kirándulásnak csúfolnak. Egyházi gimibe jártam, gondolod, mekkora perpatvar volt belőle... De legalább ketten röpizhettünk a másik lánnyal, akit meg rossz magaviselet miatt nem engedtek menni.

És itt a plusz egy pont: ha csinálsz valami nagy balhét, akkor akkor se mehetsz, ha akarsz. Bár ezt a harmadikat nem tanácsolom.

Ha valaki az év összes iskolanapján se volt képes összemelegedni az osztálytársakkal, akkor az a személy az egy évben párszor előforduló osztálykiránduláson se fog. ès ezt tapasztalatból mondom.

Akinek az életét az iskolanapokon megkeserítik, annak az életét az osztálykirándulásokon csak még jobban pokollá teszik a többiek.