Másoknál is ugy van?

Sziasztok!

Valojában nem tudom hogy hol kezdjem. Tanácsot szeretnèk kèrni hogy mit tegyek. 15èves vagyok ès anyukámal már lassan 3ève hogy olyanok vagyunk hogy csak egy házban èlünk. Nem beszèlgetünk nem jön el velem vásárolni sem csak nővèremmel. Rossz láttni nekem ahogy elbeszèlgetnek bármiről anya lánya napot tartanak ès èn abból kimaradok nekem marad a főzès takarítás ès öcsèmre vigyázni. Szívesen mrgcsinálom mert szeretek főzni takarítani ès öcsèmet is nagyon imádom de egy kicsit jó lenne anyukámmal is. Nem tud rólam jóformán semmit pl mmit szeretek csinálni kedven színem.

Nem merek elmondani dolgokat neki hogy 2ève van barátombès hogy már nem vagyok szűz. Egy olyan szemèlyel beszèlek meg dolgokat aki nincs a családba de ő a lányának tekint èn meg az anyukámnak.

Bánt engem hogy amikor az èdesanyukámra lett volna szüksègem akkor ő nem volt mellettem. Èn már nem tudok mit tenni vagy már nem is akarok semmit sem ezel a tèmával semmit sem törödni mert akárhányszor próbálok beszèlni vele akkor minden fontosabb.. A tanácsotokat szeretnèm kèrni hogy mit tegyek mert már tanácstalan vagyok!

köszönöm!

Aki kritizálnivszeretnè a törtènetemet csak nyugodtan de ne irjon ide mert nem vagyok a bunko szövegekre kiváncsi!