Hogy segítsek a nagylányomnak, ha nem kér belőle?

Tökéletesen egyetértek a 4-el.

Én is ezt akartam írni!

Váltsatok orvost, mert a bilimia tünet, amit a CSALÁD okoz sokszor.

Szóval családterápia is kell!

A táplálkozási zavarok arról szólnak, hogy úgy érzi, nincs kontrollja az élete felett, ezért abba kapaszkodik, hogy erősen kontrollálja, mit eszik (mert ezt képes kontrollálni). Több mint valószínű, hogy a lányod esetében közrejátezik az, hogy rátelepedtél.

Első lépésként pl abbahagyhatnád azt, hogy T/1-ben beszélsz a lányodról ("járunk orvoshoz", "addig jutottunk"). Ő egy másik ember, aki nem te vagy. Ő jár orvoshoz és ő jutott addig. Te nem.

Aztán kimászhatsz az élete összes többi részéből, ami nem a te dolgod. Fordulj pszchológushoz. Ne a lányod problémájával, hanem a tiéddel. Hogy nincsenek világos énhatáraid.

Ha azt mondja, hagyd békén, akkor hagyd békén.

Nekem anorexia+depresszió volt.

Amit te tenni tudsz, hogy érezteted vele, hogy szereted. Minden nap el lehet neki mondani, hogy mennyire értékes ember, mennyire szép, hogy szereted és fontos neked. Ha az első 10 alkalommal rádcsapja az ajtót, akkor tovább kell mondani, egyszer megunja, ha elég kitartó vagy.

Valami másfajta közösség is segítehetne, akár egy állatmenhelyen való segítség, ahol hasznos lehet. Bár valahogy rá is kellene ilyenre venni, ami nem lesz egyszerű.