Mit gondoltok arról, ha egy gyerek a keresztnevén szólítja az anyukáját?

Engem a gyerekeim a keresztnevemen szólítanak és szólítottak kezdettől. A legidősebb 40.

Valahogy így alakult annak idején, az apjuk után ők is a keresztnevem épphogy becézett alakját használták. Mondjuk a Karolina helyett a Linust.

Először gondolkodtunk, és arra gondoltunk, hogy tényleg, talán nem szükséges engem minden hozzám szólásnál arra emlékeztetni, hogy az anyjuk vagyok. Nem is szólva arról, hogy a játszótéren is elsőre hallottam, hogy engem hívnak, nem valaki más anyut.

De amikor rólam beszéltek másoknak, tudták, nem is tudom, hogy honnan, hogy úgy beszéljenek rólam, hogy " az anyukám" és nem úgy, hogy pl. "a Linus".

A lényeg; hogy ha újra kezdeném, nem tenném ugyanezt. Nincs is rá konkrét okom. Egy kezemen meg tudom számolni -jó; gyerekenként-, hogy hányszor gondoltam arra, hogy " ezt most máshogy mondta volna, talán, ha "anyunak" hívna". És hallottam "anyu"knak mondott olyan megfogalmazásokat is, amiket a keresztnéven szólítással meg nem. Szóval, lehet, hogy nem is számít.

Nem elfogadhatatlan, de már nem tartom helyesnek; ez van. Igazából szeretem hallani, amikor másoknak beszélnek rólam, hogy az "anyukám" vagy az "édesanyám". De már késő változtatni, jó ahogy van, de jobb lenne, ha máshogy lett volna.

Az osztályfőnök biztos nem szólhat bele, de attól még igaza van.