Mit tehetek, ha sodor az ár és úgy érzem tragikus vége lesz?

Kulföldön élek, igy hozta az élet , férjemet követve jöttem ki, visszamenni nem tudok, elvaltunk vegul es egyedul nevelem a gyerekem.

Szuleim otthon, mar idösek, betegek , nem tudok mellettuk lenni , rezsijüket mar nem tudjak fizetni eleg regóta.

A gyerekemmel mar nem tudok hazaköltözni , mert az apja nem egyezik bele ,4 eve egyedul nevelem , most mar 11 és fél éves .

Munkahelyem megszunt masfel eve mindjart, megfelelesi kenyszerem balul sult el , mert mindig szorongtam, h kidobnak es emiatt nem voltam jelen amennyire kellett volna.

Most segelyen vagyok, van adósság is.

Munkat keresek minden teruleten, interjukra jarok , semmi sikerrel.

Úgy érzem h szerencsetlen vagyok, senki kutyaja es nekem nem jar semmi es biztos utalnak.

Egyetemet vegeztem de hiaba mert a lelki allapotom a bizonytalansag es aggódas lehúz es emiatt (is) nincs sikerem.

Úgy erzem h mar nem tudom helyrehozni az eletem es attól tartok, h ha egy nap mar nem fogom tudni kifizetni a hazbert , akkor a gyerekem itt kell maradjon es allami gondozasba kerul , vagy az apjahoz mert hazamenni csak en fogok tudni, mivelhogy muszaj lesz mert a hid alatt megsem lakhatok.

Lassan a haza se haza mert ha a szuleim meghalnak es a lakast elarverezik, akkor oda se lesz hova menjek.

Ilyen gondolataim vannak minden éjjel, az aggódas h vajon sikerul felneveljem legalabb 18 eves koraig?

Lehet ezt igy folytatni, úgy érzem nekem nem sikerul semmi , mar a gyerek is mondja h lehet ez a sorsod anya, h neked semmi ne sikeruljön.

Persze remelem, h munkat kapok , h minden rendben lesz , h fel tudom nevelni legalabb a lanyom , de nem hiszek ebben mar.

Minden este ezek a gondolatok marnak , evek óra megoldatlanul , pedig mindent megteszek , h jó legyen minden.

A szuleim is hianyoznak , olyan az egesz, mint egy rémálom.

Van valaki , aki tanacsot tudna adni, halas lennek ( bocs az ekezethianyt)