Apám fel akarja venni velünk, gyerekeivel a kapcsolatot sok hosszú év után. Mit tegyek?

Adnék neki egy esélyt. Nem csak miatta, saját magad miatt is. Ő nem kapott szülői szeretet, ezért nem is volt mit tovább adnia. Nem felmentem, nem is az én dolgom.

Az ember ahogy öregszik, egyre jobban rájön, mit rontott el. Ami fiatal korában normálisnak tűnt, mára már értékét vesztette. Nem tudhatod, de ha meghal, Te fogsz szenvedni, mert elmulasztottad a talán (?) utolsó esélyt, hogy rendezzétek, tisztázzátok a múltat, érzéseiteket. A találkozás majd eldönti, hogy lesz-e a jövőben folytatás.

Minden helyzet egyéni. Én is hasonló családból származom. Teljesen más a sztori, de a probléma kábé ugyanaz. Nálunk úgy volt, hogy eleve nem szerelemből kerültek össze a szüleink, hanem nővérem becsúszott. Aztán én meg az öcsém csak úgy megtörténtünk, majd mindezek után elváltak. Apám nevelt fel minket, nevelőanyák jöttek és mentek, anyámmal pár év után elmaradoztak, majd teljesen megszűntek a látogatások. 200! forintot kellett volna anyámnak fizetnie fejenként ránk gyerektartásként a 80-as évek legvégétől, 90-es években...egy fillért nem láttuk. Ő soha nem jött el, mi mentünk látogatni. Apám viszont józanul ütött minket. Kényszerített, hogy sportoljak...ő nagy futó volt, úgy gondolta, hogy majd én és az öcsém is azok leszünk. Csoda, hogy nem lettem öngyilkos. Ha nem produkáltam minden nap a legjobb időt, megvert, megalázott az utcán. Szeretetet egy csöppet se kaptunk. Anyagilag viszont támogatott...lelkiterror nagyon ment. Elvégeztem a fősulit és párommal külföldre költöztünk. Az egyik oka a múltam hátrahagyása volt. 3 évig még elég rosszban voltunk. Aztán apámról kiderült, hogy szívbeteg. Eljött hozzánk lányunk születésekor és bocsánatot kért mindenért. Szívből megbocsátottam, mert valóban megváltozott. Azóta 7 év eltelt és jó a kapcsolatunk. Anyám akkortájt került elő, mikor a lányunk született. Ő nem kért bocsánatot--azt hiszem nem is érzi azt, hogy ő hibázott volna. Az egészet apámra keni. Nem túl okos nő, úgy voltam akkor vele, hogy jó, felejtsük el, borítsunk rá fátylat. Aztán mivel kábé csak annyiban maradtunk, hogy én nem is keresem vele a kapcsolatot, csak ha éppen van annyi időm, mikor hazamegyek magyarba, akkor meglátogatom, elkezdett hőbörögni, hogy én miért nem keresem. Erre én beolvastam neki, hogy én nem tudok ezzel mit kezdeni, nem tudok puszipajtása lenni. Ez kábé 2 éve volt, ha nem 3. Azóta nem beszéltünk. Nem érzem, hogy kéne. Ő se írt egy sort se.

Megszült, de kábé ennyi, amit értem tett.

Szóval elég nehéz megmondani, hogy kinek tudunk megbocsájtani...valószínűleg azoknak sokkal inkább, akik azért törődtek velünk, még ha nem is teljesen úgy, ahogy kellett volna, és ami a legfontosabb, nem csak bocsánatot kérnek, aztán ennyi, de utána is próbálják a kapcsolatot fenntartani.

Számomra anyám teljesen semleges. Ha meghalna, akkor nem magát a személyét siratnám, hanem a tényt, hogy soha nem jött helyre a kapcsolatunk, hogy volt kábé 6 anyám, de mégsem volt egy sem. Mégsem tudok mit tenni és helyrehozni a kapcsolatunkat...nem megy.

Ha apukád szeretné felvenni a kapcsolatot veled, add meg neki az esélyt. Kicsikét te is próbálkozhatsz, de először inkább ő mutassa ki, hogy mennyire akarja helyrehozni a kapcsolatot, hiszen ő a bűnös. Annyit adj bele ebbe a kapcsolatba, amennyit ő bele ad.

Én az elején letisztáznám, hogy nincs kölcsön, meg hasonlók.

Én nem adnék neki esélyt.

Úgy gondolom, hogy azért keresett fel titeket, mert szüksége van valamire.

(Szintén apa nélkül vagyok.)

21/L

Nos, Én apa nélkül nőttem fel, nem is kerestem meg soha. Anyám és az anyai nagyszüleim neveltek, és mondhatni Többet kaptam Tőlük, mint akinek 2 szülője és 4 nagyszülője volt. A gyereküket elhagyó szülőket Hamurappi törvényei szerint ítélem meg. A gyereket nevelő személyre, ha az nem is vér szerinti szülő, bűnnek tartom azt mondani, hogy nem az apja vagy anyja annak a gyereknek. Szerintem legtöbb gyereknek is rosszul esne, ha az osztálytársai azt mondanák. Egy nevelt gyerek ugyanúgy szeretheti azt az egyént, aki segít a házi feladatában, Vele van, ha beteg és elmondhatja Neki, ha bánata van, mintha a vár szerinti édes szülője lenne. Lehet Neki ugyanolyan rossz, ha a nevelő vagy örökbefogadó szülő meghal.

A Ti esetetekben azonban valamennyire jelent volt az életetekben az Apád. Amiket írsz, az alapján nem kapott szeretetet, így Ő maga is olyan apa lett, amilyen tudott lenni. Én adnék Neki esélyt. Megöregedett, lehet, hogy nem sokáig él már és szeretné valamennyire helyrehozni a történteket.