Miért ennyire nehéz leválnom? Miért félek ennyire az önálló léttől?

Mindenképpen állást, bevételi forrást kéne először találnod. erre törekedj. Valami végzettséged van, valamire csak jó. Ha filozófia szak, akkor is. (Kár, hogy sem ebben a kérdésedben, sem a másikban nem írtad le, mi a végzettséged.) Van olyan pozíció, ahol csak diplomát kérnek, mindegy, milyet.

Dolgozhatnál a család vállalkozásában is. Gondolom, fizetnének érte neked. Abból a pénzből elvégezhetnél olyan tanfolyamokat, amikkel kezdeni is tudsz valamit, vagy lenyelvvizsgázhatnál (bár gondolom, ez nálad már megvan), csinálhatnál jogsit, stb.

Kezdő lépésnek bevételi forrásra, jövedelemre lenne szükséged, utána ezt felhasználva is megnyithatsz további lehetőségeket magadnak.

Ne értsd félre, nem akarlak megbántani, de mivel kérdezteél, ezért leírom, hogy én hogyan látom...

Elolvastam az előző kérdésedet és nem tudom, hogy kifelé akarsz-e egy jobb képet mutatni magadról ÉS tisztában vagy vele -, vagy egyáltalán nem vagy tisztában azzal, hogy hatalmas légvárakat emeltél magad köré, olyan képzetekkel, amik csak a te fejedben léteznek.

"Nem bontakoztam ki igazán... Kívülről nézve ez úgy néz ki, hogy jómódú szülők tehetséges gyereke nem tudja eldönteni, mit válasszon, nem igazán veszi az egészet komolyan, és elvan otthon. - itt megjegyzem, pontosan fordítva gondolják, hogy egy elkényeztetett gyerek, aki mindent megkapott majd a szülei fogják eltartani.... "

Vannak barátaid? Olyan igazi barátaid... Tudod, akik megmondják a szemedbe, hogy döntésképtelen vagy, és hatalmas gáz, amit csinálsz - és te ennek ellenére nem sértődsz meg. Ha lenne ilyen barátod, már mondták volna.

Egyszerűen el vagy kényelmesedve, minden a feneked alá van tolva, gondolom főznöd, mosnod, takarítanod sem kell magadra. Ebbe könnyű beleszokni és nem hibáztatlak érte. A baj ott van, hogy ezeket a légvárakat emeled magad elé, ezeket a kifogásokat. A rosszabb, hogyha el is hiszed őket. Én nem írok olyat, hogy költözz el otthonról...

Két probléma van: Az egyik hogy nincs élettapasztalatod és az életed egy házban/szobában éled le. Ezen úgy tudsz változtatni, ha eljársz emberek közé, akár dolgozni, akár szórakozni pl.: fesztiválok. Különböző élethelyzeteket fogsz megélni, más helyszíneken, ami nem otthon történik.

A másik meg hogy ne úgy képzeld el, hogy egyszer felnő az ember. Én 21 éves vagyok és én is gyereknek érzem magam, annyira jó és kényelmes lenne még középiskolásként csinálni a nagy semmit és úgy hogy ellátnának. Ezzel szemben 3 éve csinálom a főiskolát és végig dolgoztam mind a három évet, már régóta albérletben lakom és önfentartó vagyok. Az én gyermeki énemet impulzusok érték, élethelyzetek, amikhez vagy tudtam azonosulni, vagy nem. Így lettem "felnőttesebb".

Megértem, hogy ezt nem akarod feladni, de én a helyedben - nem véglegesen -, de ideieglenesen beszállnék apu vállalkozásába, megkérni hogy tanítson meg mindenre. Csináld ezt egy évig. Utána írj privátban:))

3. vagyok.

Lehet, hogy az elején külföld rosszul fog érinteni, egyedül fogod magad érezni stb. De ha az első 1-2 hónapban kitartasz utána már jobb lesz:)

Gondolj arra, hogyha most kiszakadsz a jelenlegi környezetedből az is egy tapasztalás. Aztán lehet, hogy fél év múlva is gyűlölöd és csak teher lesz az, hogy kint vagy... De próbáld meg a kint töltött időt tartalmasan eltölteni. Ha a csoporttársak kihívnak bulizni, mondj igent!