Apa csicskáztat. Mit tegyek?

Igazából ez mindig így volt, mióta nagyobb vagyok, de ez most nagyon kijött rajtam. Én nem bírom ezt.

Apának mániája, hogy ő a családnak a kiskirálya, ő többet ér akárkinél. Állandóan azt hangoztatja, hogy mi legyünk kussban, mert a családot ő tartja el és örüljünk hogy ő van. Mintha anya nem keresne (jól), meg utánunk nem járna pénz, meg nagymamánk sem adna minden hónapban.

Állandóan csicskáztat engem meg anyám, a húgomat nem, ő a kis szent gyermek, a kis kedvence.

Én porszívózzak minden nap, mert ő felségének nem tetszik, ha nem úgy van. Egy nap kétszer mosogassak el, ágyazzak be neki. Volt, hogy az éjszaka közepén felkeltett engem, hogy ő éhes, csináljak már valamit. Mondom ne haragudj, de most nem fogok főzni, hajnali két óra van. Jött az ordibálás, hogy ő éhes, akkor csináljak neki három qrva szendvicset ha ilyen lusta disznó vagyok. Muszáj volt megcsinálnom, különben kapok két sallert.

Ő nem dolgozik sem csütörtökön, sem pénteken. Egész nap fekszik és tévézik. Amint hazajövök az iskolából, jön az ordítás, hogy mi a fszért nem tudtam reggel felmosni a csempét, kimosni az ő szennyesét, meg amúgyis mit egyen, nincsen frissen főtt étel, ő aztán egész nap éhezett, meg amúgyis halmokban áll a mosatlan (2 tegnap esti koszos tányér volt, amit nem bírt maga után elmosni, majd ez a hülye megcsinálja). De hát én így is 6-kor kelek, nem fogok ezért még 4 meg 5 órakor, hogy neki minden csillogjon meg villogjon az egész nap fekvéséhez.

De ha meg megcsinálom (mert muszáj), akkor meg semmi nem jó. Általában a saját zsebpénzenem főzök, amit nagymamámtól kapok, mert anya sokáig dolgozik, apa meg nem ad rá pénzt, csak legyen terülj asztalkám. Tegnap 2 félét főztem, pörköltöt meg sült húst, de egyikből sem evett, mert csirkéből van, nem disznóból. Ő neki éhesen kellett lefeküdni aludni, de előtte lehordott mindennek, pedig nekem csak csirkére volt már pénzem.

Ha anya nagy ritkán hazajön időben a munkából, vele is ugyanezt csinálja. A húgom nyolcadikos, de neki nem kell semmit csinálni, mert "ő még kicsi", meg amúgysem tudja jól. De közben meg le vagyok hordva, hogy semmit nem tudok jól csinálni.

Tegnapelőtt este elmosogattam, el is raktam a tányérokat. Ő még este tíz körül evett valamit, egy tányért összekoszolt, de ahelyett hogy már akkor elöblítette volna, reggel kirángatott az ágyból, hogy már azonnak menjek és csináljam meg, mért nem csináltam meg este, hogy néz az ott ki.

Az előbb beültem egy 5 percre a fürdőkádba, már veri az ajtót, hogy húzzak a hálóba, ágyazzak be neki mert aludna.

Az a baj, hogy vissza meg nem merek szólni mert szájba vág vagy megtép. Anya meg tűri, meg igazából alig van itthon, állandóan dolgozik.

Tehát én nem tudom kinek képzeli magát. Egy szakmunkás bizonyítványa van, emellett keres jól, szóval nem ez a diplomás ki vagyok mi vagyok.

De ezt most miért csinálhatja? Kinek képzeli magát? Ennyire életképtelen hogy lehet valaki?

15/l