Milyen az a szülő aki zsebpénzt a gyerek iskolai teljesítményére adja?

Az a gond evvel a szemlélettel hogy nem minden gyereknél alkalmazható. Vannak gyengébb képességüek akiknek nehezebben megy a tanulás vagy több extra időt kíván meg a szülőtől hogy együtt tanuljanak. Vannak akik könnyebben megy esetleg jo képességű gyerek kerül gyengébb suliba ahol kisebb erőfeszítéssel teljesít jobban. Egy közepes képességű egy erősebb suliban csak bukdácsolni fog.

Kb. mint ha egy multinál lenne a gyerek ahol teljesítményalapú a bérezés és el kell érni a kitűzött célokat amelyekért bónusz vagy előléptetés jár. Mindez egy jóadag stresszt is eredményez a teljesítménykényszer mellé.

Én inkább megtanítanám hogyan ossza be a zsebpénzét különböző trükkökkel, nyitnék neki Junior számlát bankkártyával 7 éves korától. Pénzügyi kultúráját alakítaná, ki benne, ahelyett hogy multis cégek taktikáját alkalmaznám ami csak teljesítménykényszert eredményez.

Szerintem megöli a belső motivációt ezzel. Amikor kicsi voltam (és most is) főleg azért szerettem tanulni, mert minden érdekelt, nyitott voltam és szerettem új dolgokról ismereteket szerezni. Az motivált, hogy többet tudjak. Etz hasonlítsd össze azzal, akit az motivál, hogy kapjon egy ötszázast a jó jegyért.

Nyilván aki pénzzel jutalmazná a jó teljesítményt, nem akar rosszat, de nem hinném, hogy ez a legjobb út.

Alapvetően inkább arra kéne a gyereket nevelni, hogy jó ideid a tnaulás az ő munkája és kötelessége, ami az ő érdekét szolgálja. Eltekintve a mai otatási rendszer hüyleségeitől és a sok értelmetlen tananyagtól, meg kell tnaulnia tnulni és megtalálni azt az utat, ami őt érdekli, hogy boldoguljon a jövőben. Meg kell azt is értenie és szoknia, hogy lehet egyes tárgyakat utál, mert számára haszontalan, de ez így van a felnőttek világában is. Attól, mert nem szereti, még a kötelessége és becsülettel meg kell csinálni.

Mindemellé a pénz egy jó motiváció, bár igazából inkább csak a jó bizonyítványt díjaznám a gyerek képességeihez mérten, a minden ötösért pénz és minden rossz jegyért leszidás egy baromság. Miért? Mert alapvetően a jó év végi jegyekért kell dolgoznia, ami rögös út és nem érdemel minden megtett méterért dícséretet. Ugyanúgy kár leszidni, ha néha megbotlik. Az élet is ilyen, menni kell tovább, a végeredmény a lényeg. Ha az jó és a rossz dolgokból pedig tanult, akkor a többi nem számít.

Alapvetően jó ötlet lenne, de nem mindig lehet ezt normálisan kivitelezni. Vannak dolgok, amikhez érzéke kell, hogy legyen, az embernek. Én pl. kifejezetten jó, szorgalmas tanuló voltam mindig is, de fizikából egy 4esért is vért izzadtam, nem volt szabadidőm, volt, hogy annyira nem értettem, hogy pánikrohamom lett a könyv fölött. Sztem ha a diák képességeihez van mérve, akkor jó. Viszont tudatosítani kell a gyerekben, hogy elsősorban azért tanuljon, hogy megalapozza az életét, ne a lóvé miatt.

Viszont ha esetleg a család anyagilag becsődöl, akkor időben értesíteni a gyereket.