Ha a gyerek betölti a 18-at, miért lesz sokak szemében hirtelen élősködő és ingyenélő?
Számtalanszor lehet találkozni ezzel a mentalitással itt is, de már olyan kérdés is volt, hogy muszáj-e a szülőnek a 16 éves gyereket is még eltartani....
Miért van az, hogy egyes szülők már tűkön ülve várják, mikor takarodik el a gyerek albérletbe? Egyáltalán nem azt az esetet értem, amikor a gyerek mondjuk 25 éves, és nem akar dolgozni és non-stop otthon ül, az megint más.
Viszont nekem is van ilyen ismerősöm. Amint betöltötte a 18-at a szülei vettek egy 180 fokos fordulatot, és egészen 20 éves koráig nyaggatták, hogy mikor megy már el albérletbe, mikor szakad le otthonról, mert az a normális, stb. Ő meg megunta és elköltözött, és szinte soha nem jár haza, a szülei pedig elvannak magukban, nyaralnak, a gyerek felé is alig köpnek.
Ha a gyerek belead a közösbe, miért zavarja a szülőt, ha mondjuk még 24 évesen otthon lakik? Miért jó az sok szülőnek, hogy elzavarják tök feleslegesen a gyereket albérletbe, akinek ezután semmi megtakarítása sem lesz, és a fizetésének jó részét az albi viszi el?
Miért vállal valaki gyereket, ha a gyerek őt egy idő után már irritálja a lakásban, és szabadulna meg tőle?
Tudom, hogy nem ez a többség, de egyre többször találkozok ezzel a felfogással.
Miért lesz sokak szemében a gyerek a 18. szülinapja után hirtelen a szülein élősködő ingyenélő?
válasza:Le is írtad. Ezt látják normálisnak..........
Maga elköltöztetés mánia a rossz. Van olyan aki már szinte önellátó. Havi 25-40et ad haza és minden ruháját, kajáját magának veszi. Na ilyeneket miért akarjaszülő kirakni?
válasza: válasza:Mert két évtizedig érted gürizett, bameg. A segged alá tolt mindent, hallgatta a hisztijeidet, lenyelt mindent, hogy neked a legjobb legyen, nehogy az érzékeny mimóza lelked sérüljön.
Elmondok valamit, amit a fiatalok még nem értenek. A boldogságot az hozza az ember életébe, amikor egy projekt sikerül. Minél nagyobb projekt, minél nehezebben, minél több küzdelem, minél több áldozat árán sikerül, annál nagyobb boldogságot tud hozni. A gyereknevelés egy több évtizedes projekt. A legnagyobb az ember életében! 7000 nap minden percében vele kell foglalkozni. Folyton az eszünkben van, még ha ő nem is tud róla. Agyunk egy szeglete egyfolytában azon kattog, hogy hol van, mit csinál, vajon jó irányba fejlődik-e, stb, stb. Ez a projekt akkor fejeződik be, amikor a gyerek önálló lesz. Amikor saját erejéből fenn tudja tartani magát, urambocsá a párját és a családját. Akkor kapjuk meg a két évtizednyi munka, a rengeteg küzdelem, lemondás gyümölcsét; azt a boldog büszkeséget, hogy lám, az én vérem, az én gyermekem, az én utódom megáll a saját lábán.
Ha ezt nem kapjuk meg, amikor pedig az utód életkora és anyagi helyzete lehetővé tenné, akkor az egy napi stressz. Kudarcérzet! Napi szembesülés azzal, hogy valamit rosszul csináltunk. Hogy kútba esik két évtizednyi küszködésünk, aggódásunk, jószándékunk. Hogy szar emberek vagyunk, hiszen nem sikerült az, ami mindenki másnak igen.
Minden ember boldog akar lenni! Senkinek sem az a vágya, hogy a kudarcaival feküdjön és keljen. És a szülő is ember!
válasza: válasza: válasza:#23 igen csak pont ez rontja el a projektet.
Ha mondjuk a gyereknek van egy normális munkája és ezért kiteszik, keres egy albérletet amire éppen futja és elél, oké de nem tud félretenni és megreked a start mezőn. VAGY otthon marad pár évet még, összekapar pár millát és hitelre vesz magának egy saját lakást. De sok szülőnek azonnal kell eredmény, azonnal kültözzön a gyerek aztán ha nem tud egyről a kettőre jutni mert hóról hóra él a belépő szintű fizetéséből hirtelen az ő hibája mert esélye se volt gyűjteni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!