Ha a gyerek betölti a 18-at, miért lesz sokak szemében hirtelen élősködő és ingyenélő?

Ha 18 évesen nem akar tovább tanulni, akkor szerintem elvárható, hogy a saját lábára álljon a gyerek. Ha továbbtanul akkor szerintem túlzás kikergetni otthonról, de aki meg továbbtanul az csak félig lakik otthon, mert egész héten a suliban van és lehet minden hétvégén haza sem jár.

A gond akkor van, ha a gyerekben is az a felfogás támad, hogy 18 vagyok, felnőtt és mostantól nekem nem parancsol senki, de azt elvárja, hogy körülötte takarítsanak, főtt étel legyen mindennap úgy, hogy ő semmit nem tesz ezért és csak élősködik otthon. Eljár csavarogni, elszórja a pénzét, aztán ugyanúgy a szülei tartsák el, mint előtte, mert nem tudja beosztani nagy felnőttségében a fizetését.

Ha valaki 18 évesen dolgozik, de otthon lakik még és besegít a háztartásba, akár már csak annyival, hogy ő is ugyanúgy vásárol a közösbe (hűtőbe kaja, mosópor, tisztitószerek), akkor ezzel semmi gond, és szerintem a szülők sem nézik az ilyet rossz szemmel.

Nem biztos, hogy mindenkinek van alkalma, lehetősége külön költözni, de akkor segítsen otthon. Van olyan ismerősöm, aki pénzt ad haza, egy 20-ast, nem sok, de a bevásárlást, kajálást futja.

Ha pedig nem is dolgozik, nem is tanul, csak otthon van, arról inkább ne beszéljünk.

Sok éppen 18 éves lett valaki úgy érzi, ö mostmár "felnött", neki "jogai" vannak, csak az nem jut eszébe, hogy "kötelességei" is.

Ebböl következöen nem hajlandó a családba beilleszkedve élni, hanem azt akarja csinálni, amire neki kedve van, de emellett elvárja, hogy mindent a feneke alá tegyenek és mindent megvegyenek neki a szülök, amire csak kedve van.

Ha meg a szülö megjegyzi, hogy valami határ azért van, akkor jönnek azzal, hogy nekik milyen sok a havi jövedelmük (200ezer körül), csak arról fogalmuk sincs, mennyi a rezsi, meg az egyéb megélhetési költség.

Az ilyen gyerekek esetében jó, ha különköltöznek, mert akkor utoléri öket a valóság, és felfedezik, hogy semmi sincs ingyen. Ebben az esetben éppen hogy a felelöségteljes szülö az, aki nem pátyolgatja tovább a csemetét, hanem kezdi az önállósághoz szoktatni.

Nekem az a meglátásom, hogy az alapvetően nehéz megélhetés miatt túl sokat foglalkozunk azzal, hogy más magyar emberek hogy élnek (nagyon jól-nagyon rosszul amiből jórészt a fenti kérdés is adódik).

Én úgy vagyok vele, hogy amíg a törvényes kereteket átlépve az én családom életébe nem avatkoznak bele, addig nem foglalkozok másokkal. Így is elég sok a baj és sok esetben a törvényekre fittyet hányva rontjuk egymás életszínvonalát.

Szerintem a szülők szemében nem akkor válik ingyenélővé a gyerek ha betölti a 18-at, hanem ha elkezd dolgozni és innét azt hiszi neki mindent lehet.

Luxus ruhák,cipők stb. a szülő csak kapkodja a fejét!

Jöhet az xbox, a buli, de hogy megvegyen 1 kg kenyeret, az eszébe sem jut.

Minden fizet a szülő, úgy mint eddig, a gyerek meg elveri a fizetését, hisz az az ő pénze.

Szerintem itt bukik ki sok szülő, hogy ha ennyi pénze van a gyereknek, akkor akár el is tarthatja magát.

Addig amíg a szülő elviszi a másnapos kenyeret a munkahelyére,addig a gyereknek ez nem felel meg!

Amit keres magára költi, viszont elvárja, hogy otthon legyen meleg víz, legyen főzve stb.

Testvérem otthon lakik, dolgozik már 2 éve.

PS4, Razer fejhallgató, Samsung S8 Edge vagy 10 féle konzoljáték, szüleim autóját használja. Telefonszámláját apa fizeti, tankolni saját pénzből sosem tankolt még, ha anya nem a kénye kedvére főz akkor leszólja az ebédet, még csak annyival sem segít nekik, hogy legalább hetente felporszívózzon a nappaliban vagy kimossa a saját ruháit. Szerintem érthető, ha zavarnák el otthonról, de nem megy. Tudom, erről a szüleim is tehetnek, hiszen a kisfiukat nem akarják kitenni a házból. Így viszont elviselik ezt az egészet.

Nem azzal van a gond, hogy otthon lakik, hanem az életszemléletével. És sok gyerek ugyanígy van ezzel. Már dolgozik, önálló keresete van, amit saját magára költ, miközben elvárja, hogy a szülők ugyanúgy eltartsák, mintha 15 éves lenne csak azért, mert ő a kicsi gyerekük.

Mert a szülö is mondjuk élni akar és nem a 25 éveshez alkalmazkodni, mehg kiszolgálni. Mert bizony sok otthonélö simán elvárja, hogy nappal legyen csend, mert ö éjszaka ezt-azt csinált, vagy tegyék le elé a kaját, holott ez nem igy müködik, pláne, ha még a csaját-pasiját is odaviszi.

Nekem nincs bajom ha együtt kell élnem a gyerekemmel, de legyen önállo, oldja meg a gondjait és ne szolgáltassa ki magát, meg ne dirigáljon.

Ennyi.