Magára hagynátok a (gimnazista) gyereketeket a párotok miatt? Ebben az esetben belemennétek egy ilyen megoldásba?

Fontossági sorrendet állított, gondolom az egyedülálló anyaként töltött évek után már minden mindegy alapon. Ez a "Nem akarok egyedül meghalni!" pánik, a harminc végi, negyven eleji egyedülálló és párkapcsolatban megmaradni képtelen nők betegsége. Ilyenkor aztán fél éves kapcsolatért eldob mindent, tök mindegy hogy kire milyen hatással lesz a döntése.

Én alapból nem rángatnám a gyerekem amíg ki nem repült a szülői házból, de anyád tuti belemegy majd ebbe a megoldásba, repesni fog az örömtől (nincs gyerek, pasihoz megy, felelősségnek vége!).

Én eleve nem költöznék el semmi ismeretség után az ország másik véébe. Az meg kizárt, hogy kiszakitsam a gyerekemet egy férfiért a környezetéböl.

Apa megtette és az 5 év alatt, amit a mostohámmal kellett élnem, teljesen tönkrementem, több mint egy évig pszichologushoz jártam a nö miatt, mire ugy ahogy normalizálódtam. Neki fontosabb volt a punci, mint a gyereke, és nem vette észre, mekkora kárt tesz ezzel (pedig az egész család probálta lebeszélni a dologrol).

Azota 1000km-re élek, apa.meg lassan belehal a rengeteg munkába, amit azlrt vállal, hogy ne leygen otthon addig sem - merthogy a mostohám nárcisztikus-kontrollnániás, de ö most kezd erre rájönni.

28n

Nem hagynám magára. Vinném magammal.

Miért kéne örökre abban a városban élni, ahol eddig éltetek??? Nem ti lesztek az elsők a világon, akik költöznek :D

A pasas 400 km-ről randizgatott??

Nem mennék a pasassal, nem is költöznék el 400-re ha már itt van lakásom. Sőt én férjhez sem mennék még egyszer :D

Jó lenne, ha anyud belemenne, hogy ott maradj, neki is lenne menekülőút, ha mégsem jönne össze a kapcsolat idegenben.

[link]

Itt a cikk. Gyamhatosagi engedellyel osszekoltozhetsz az uncsitesoddal ha az az erdeked szolgalja, marpedig ez a te esetedben fennall, anyadnak pedig penzbeli tartasi kotelezettsege van.