Tényleg van olyan anya aki féltékeny a férjével közös kislányukra mert a férj többet foglalkozik a gyerekkel mint vele?

Ez fordítva gyakoribb és két hülye kell hozzá.

Egy férfigyerek aki nem tudja felfogni, hogy a gyerek születése után nem fog minden úgy maradni ahogy korábban volt, és egy helikopteranya aki túlaggódja a gyerek minden mozdulatát és emiatt totálisan elhanyagolja a házasságát.

Ahol a férfi képes alkalmazkodni a gyerek igényeihez és ahhoz, hogy onnantól nem ő a világ közepe, ott nem lesz ez a gond. Amelyik anya nem kőröz a gyereke felett 24 órában és nem hiszi azt, hogy csak és kizérólag ő képes helyesen ellátni a gyereket, ott ez nem történik meg.

Egy szülőnek se ártana a kötelező gyereknevelési tréning.

1-es vagyok.

Hát nem tudom, akkor ezek szerint magamból indultam ki csak. El nem tudtam képzelni, hogy féltékeny legyek a saját kislányomra csak azért, mert a férjem sokat foglalkozott vele, sétánál az ő kezét akarta fogni, stb. Gyes alatt a nap nagy részében úgy is velem. Inkább boldog voltam, hogy ennyire jó a kapcsolatuk. Azért írom múlt időben, mert már felnőtt a lányunk, és a kérdező kislányról kért véleményt.

Hasonló saját tapasztalat.

A hétköznapi dolgok abból álltak a lányom és az ex között,hogy pl evés van, a gyerek makacskodik,ex bedühödik és ordítozik.Persze megy a sírás.Fürdés,gyerek önfeledten játszik és kilocsolja a vizet,ex megint ordítozik.Játékidő,a lányom játszana az anyjával,neki viszont nincs hozzá türelme,saját elmondása szerint "nem tud leereszkedni a szintjére".Én viszont simán és ez az őrületbe kergette az exet.Nem egyszer jött be ordítva a fürdőszobába amikor hallotta hogy fröcsköljük a vizet játék közben,nevetünk,szórakozássá tesszük a fürdést.Pedig nem ő takarította utána a fürdőt,hanem én.Sokszor jött a gúnyos megjegyzés akkor is,amikor pl babáztunk(férfi létemre).Állandóan oda kellett szúrni valami bántót mert ette a fene.Az végképp dühítette amikor valami fiús játékot játszottunk.Mindent elmondott a jelenet,amikor megint bejött az anyja hepciáskodni("Megint szét vannak dobálva a játékok!"Na igen játék közben ritkán van katonás rend),aztán kiment és a lányom felállt,becsukta utána a szobája ajtaját és rám nézett mosolyogva.Kiismerte az anyját alig 4 évesen.Egyszerűen nem kapcsolódott úgy érzelmileg az anyjával mert alig volt hozzá egy kedves szava.Így nem nehéz többet foglalkozni a gyerekkel,mert ki foglalkozzon vele ha az anyja rideg?A kapcsolat vége felé már szabályosan ki akarta tépni a kezemből a lányom,mert látta hogy jól elvagyunk és szeretjük egymást.Jöttek a mondvacsinált okok hogy ezzel ártok vele,azzal ártok vele.Szóval egyáltalán nem elképzelhetetlen a helyzet.

Nálunk is volt ilyen.

Apám késő estig dolgozott 8-9 ig. Anyuval meg az volt az esti program hogy lefeküdt mellém és mesélt kb 10-9 szer meg elis aludt mellettem,ebből is sokszor ébrettem arra hogy veszekedik apám anyámmal hogy már megint velem alszik. Aztán volt hogy apám hamarabb haza jött,de anya ugye tartotta magát a kis szokásunkhoz és jött nekem mesélni apámnak meg nem tetszett állandóan azt hallotuk hogy kiabál anyámnak hogy "jössz már?"" Gyere már". Gondolhatjátok mire volt olyan fontos anyám neki este nem arra hogy megbeszéljék a napukat. Gusztustalan féreg.

23N

Persze siman lehet. Egy serult szemelyiseg eseteben ezgyaltaln nem kizart.Ahogy ismerem sajat magamat szerintem tuti hogy bennem is feleledne a feltekenyseg bizonyos esetekben.

Amugy nalunk apam van feltekeny ram es ezert eltiltotta anyat tolem konkretan.Pedig iszonyatosan eros kapcsoalt volt kozottunk ,anyam mrg nem mert ellenkezni neki.

Nagyon sok a beteg szemelyiseg igy szerintem ez nagyon gyakori de ferfi oldalrol tobb ilyet lattam hallottam