23 éves lányom friss diplomás dolgozik de a számítógép érdekli csak. Ez normális? Aggódok

Arra nem gondoltál,hogy ti nevelésetek?

Ti tőletek leste el a pénzügyi kultúráját.

Sok múlik a szülőkön.

Persze már felnőtt ember . Szerintem már az ő dolga,hogy mit kezd a pénzével.

Én annyira kérném meg,hogy nyisson egy lakástakarékot és azt fizesse legalább. Nem is kérném, hogy adjon haza pénzt. Csak gondoljon a jövőjére is.

Hogy emellett mikre költ, az nem érdekelne, nem szólnék bele.

De ne élje fel az összes pénzét, mert később vissza fog ütni.

Nem mindenkit érdekel a párkapcsolat és a család.

Fel kellene fogni!

Dolgozik,arra költi a pénzét,ami boldoggá teszi.

az ő dolga!

Ha dolgozni jár,akkor gondolom nem a székben fog meghalni,mert nem evett.

Normál életet él,csak nem egy birka,társaságkedvelő ember.

Fogadd el!

Na, ebben a kérdésben olyan szépen kiütközik a világunk egy hatalmas nagy problémája...

Szóval van ez a "normális" dolog. Emberek vagyunk, nem tudom, feltűnt-e már, de különbözünk. Legalábbis két teljesen egyforma emberrel még nem találkoztam. Ennek ellenére mégis meghatározunk valamit, amit elnevezünk normálisnak, de már itt kiütközik a probléma.

A "normális" az nem egy abszolút fogalom, hanem egy relatív. Ha a normális az abszolút fogalom lenne, akkor a világon minden egyes ember számára kivétel nélkül ugyanaz lenne az elfogadott. De mivel ez egy relatív fogalom, az, hogy valami normális, csak egy adott ember számára tekinthető annak. Ha ez a magyarázat bonyolult lenne, akkor egyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a lányod viselkedése számodra nem normális, a lányod számára viszont teljesen normális.

De mi emberek idióták vagyunk egytől egyig, próbáljuk megteremteni a normális abszolút fogalmát, ráadásul ezt pont úgy csináljuk, hogy a lehető legkevesebb ember feleljen meg ennek a normának. És ezzel sajnos együtt jár az az idióta hozzáállás is, hogy mindenki mást, aki nem felel meg ennek az általunk felállított abszolút normának, azt mindegy, hogy hogyan, de ki kell közösíteni, hogy szarul érezze magát. Jelen esetben a lányodat kell kiközösíteni, csak azért, mert számodra nem normális az, hogy a számítógépére fordítja a pénzét. És ugye akkor tenni is kell arról, hogy a lányod nagyon-nagyon szarul érezze magát emiatt. Ha nem most, majd idővel erről te szépen gondoskodni is fogsz.

23/F

... Közben pedig aggódsz olyan dolgokon, ami nincs, ahelyett, hogy örülnél annak, ami van. Van egy 23 éves felnőtt, gyönyörű szép lányod. Jó egészségnek örvend. Keményen megküzdött a diplomájáért. Stabil munkahelye van, jó fizetéssel. Szívesen segít, ha kell. Azzal foglalkozik és arra költ, amire a szíve szerint vágyik. Van hol laknia.

Belegondoltál már, hogy ezek mekkora értékek? Közben meg pont ezeken az apró szar, utolsó utáni dolgokon ragadsz le, ahelyett, hogy az igazán fontos értékeket becsülnéd meg. Mit mondjanak azok, akik ennél sokkal rosszabb helyzetben vannak?

23/F

Igazából mi számít normálisnak?

Én azt sem tartom normálisnak hogy mindenáron rá akarnak az emberre erőltetni "kötelező" dolgokat, bulizás, csajozás/pasizás, családalapítás, saját lakás és boldogtalanul kell leélni az életünket mert meg kell felelnünk a társadalmi elvárásoknak.

Na meg kinek mi a kikapcsolódás. Van aki 100 ezreket költ arra hogy bulizhasson a Balatonsoundon, mások 100 ezreket hogy nyáron mehessenek XY helyre síelni.

A ruha vásárlást én is mindig nyűgnek gondoltam, míg mások szinte napi szinten lógnak a plázákban és kétszer nem látod rajtuk ugyanazt a ruhát. Most az mennyivel jobb?

Nem olvastam el a kommenteket.

Úgy neveltek hogy leültettek a tv és a számítógép elé. Hihetetlenül sok időt töltöttöm ott. Elfogyasztottam 2 asztali és 4 laptopot. 16 év alatt. Kb 14 évesen kezdtem.

Van párkapcsolatom. Kb 3- 4 ember van az életemben. Nem is igazán vágyom tarsasagra. Kimozdulok de főleg a párommal. Ma már a mobilomat nyomkodom ( ha úgy alakul meg tudok lenni nélküle is )

Laptopot 3-4 naponta használom. Most már csak filmletöltèsre.

Ja és igen valószínűleg másképp alakult volna az életem és a személyiségem ha elrángattak volna a gép elől. Gondoltam hasznos amit leírtam magamról.

Azt nem tudom mit kellene tenned. Szépen átbeszélni. Ha valóban az lett az élete középpontja akkor talán pszichiáter. Próbáljatok többet kimozdulni. Kompromisszumot kötni. Akármit csak ne mindig azzal foglalkozzon.

Ugyanilyen vagyok és diplomás csak nem 23 hanem 28.

Már elnézést de jobb lenne ha ő egy bulis piás paty állat lenne aki minden kapható pasival lefekszik ?

Attól h otthon ül a gépnél senkinek nem lesz semmi

baja. Egyébként meg egy hobbi pénzbe kerül.

Magam is több milliót költöttem már erre. Senkinek nem lett tőle rosszabb.

Ha nem az van h nem alszik 2-3 napig csak h játszón de ugye dolgozik.

Alapvetően semmi gond nincs ezzel.

Ha meg diplomás akkor hülye nem lehet és gondol a jövőjére.

Ahh, imádom az ilyen szülőket.

Jaj, a 23 éves lányomnak nincs palija és szeret gépezni, meg rajta játszani, édes istenem, hol b*ztam el, most össze fog dőlni a világ, brühühüüü...

Én is lány vagyok, 24 éves, sosem voltam alkalmas arra, hogy párkapcsolatban éljek, életemben csak egyszer voltam, akkor is csak azért, mert már nagyon nagy volt a társadalmi (értsd rokoni) nyomás és belementem, fél évig bírtam. Full heteró vagyok és tudom hihetetlenül, szinte már X-aktásan hangzik, de a lányok között is van olyan, aki hetero, de egyszerűen nem érdeke, hogy párkapcsolatban éljen meg hogy állandóan pasizzon.

Rokonomék ijesztgetnek azzal, hogy egyedül fogok meghalni, szerezzek már magamnak valakit. Hát erre én mindig azt mondom, hogy a szomszéd néni már 18 éves korától férjnél volt, öt gyereket szült, van egy rahedli unokája és na ugyan ki gondoskodik róla öreg korában? Naná, hogy mi, vagyis a szomszédjai. Férje már rég meghalt, se gyerek se unoka nem nyitják rá az ajtót pedig szeretetben és tisztességben nevelte fel őket, jó anyja volt nekik, mégis ez lett a sorsa. Hát jó sokra ment azzal, hogy a társadalom számára elfogadhatóan élt...szegény, ha mi nem lennénk neki nem tudom mi lenne vele. Erről ennyit.

Fú, nagyon eltértem a témától, de asszem a lényeg érthető.

A számítógép függőség egy nagyon komoly probléma, de én úgy érzem, hogy a te esetedben, kedves kérdező, inkább csak arról van szó, hogy a lányka nem kínálgatja magát kétségbeesetten minden pasinak, hanem a saját hobbijával foglalkozik. Igen, manapság a lányoknak is van olyanjuk. Tessék elfogadni. Ha már az egészsége rovására megy, hanyagolja a munkáját és már abszolút nem képes a gép nélkül meglenni, na akkor már tényleg baj van, de ismétlem, az írásodból inkább csak az jön le nekem, hogy csupán arról van szó, hogy kétségbeestél, mert a lányod nem teljesíti a társadalmi elvárásokat, vagyis nem pasizik, nem bulizik. Sajna ez van.