Ugye jobb, ha többé nem tartom apámmal a kapcsolatot?
Mikor kicsi voltam, akkor úgy emlékszem nem volt ilyen bolond, és szeretett. Ahogy kezdtem 6-7 éves lenni, akkor kezdett el ütni. Pl. nem ettem meg a tízórai felét felpofozott érte, mikor megpróbáltam levágni a frufrum és rosszul sikerült, felemelt a hajamnál fogva, mikor kiírt a számítógép valami hibát, belém rúgott, mert biztos én rontottam el stb. Mindennapos volt. Volt hogy vascsővel verte meg a kutyát, mert ugatott, a macskába is akkorát rúgott, hogy felkenődött a falra, és mikor én ebbe beleszóltam, én is megkaptam a magamét. Milyen ember az, aki a gyengébb gyerekét, és az állatokat veri? 12 éves koromra púpos lettem (Scheuermann-kór) és ideggyenge, és azzal cseszegetett hogy induljak a paraolimpián. Osztályelső voltam, mégis mindig azt mondta, hogy hülye vagyok. Terveztem az öngyilkosságot (mama és papa is így távozott el). Ezt azért mesélem el, hogy értsétek, ezeket nem egyszerű elfelejteni.
17 évesen szöktem el otthonról, és jó ötlet volt, még úgy is, hogy tízezer forintból tengődtem havonta.
Az évekkel enyhült a feszültség köztünk, de nem voltunk jóban, szinte mindig megríkatott, ha hazamentem. A kötélidegzetű anyám is megelégelte és kb fél éve elvált tőle. Akkor apám rámtalált újra, "megszeretett", Facebook-on hallgattam állandóan, hogy anyám és nővérem is egy szemét, dögöljön meg mind a kettő. Sajnáltam, bár tudtam, hogy nincs igaza. Elkezdte érdekelni, hogy mi van velem... azt hittem tényleg megváltozott, és jó lehet végre a kapcsolatunk. Ahhoz képest, egy hónapja esett meg, hogy megbeszéltünk egy találkozót estére, amit én előrébb akartam tenni, mert anyu szülinapja volt, és úgy alakult, hogy csak este tudtuk megtartani. Felhívtam apámat, hogy találkozzunk előbb, mert anyut behívták dolgozni, és csak este tudunk szülinapozni. Erre kinyomta a telefont...
Onnantól írogattam neki, reakciója semmi. Ő megsértődött, neki nem kell válaszolni. Egy nap meguntam, és leírtam minden régi sérelmem neki!
Ma elvittem neki a leveleit, amik anyuhoz jöttek. Alig pár perc telt el, és elkezdett velem üvölteni, hogy gerinctelen vagyok, mert megbeszéltünk egy időpontot, és én mit variálok rajta, ha meg van beszélve.
Aztán meg hogy aljas dolog volt tőlem, hogy a nővéremnek elmeséltem, hogy apám bedurcázott azon, hogy nem ugrottam neki füttyszóra. Erre mondja, hogy megmutatta több embernek, hogy én miket írogattam neki Facebook-on, hogy lássák, hogy milyen idegbeteg vagyok, összevissza hazudok (ez mondjuk még mindig nem derült ki, hogy mit). Értitek? Ez nem aljas, hogy amit neki írok, olyan embereknek mutogatja, akik nem is ismernek engem?
És akkor a kedvencem volt, mikor előadta, hogy nem válaszolt nekem, mert én "büdös bunkó cigány stílusban" nyomom, mert az egyes üzenetek elé, nem írtam oda, hogy "Szia". Nem tudja mi az, hogy folytatólagosan írni...
Na itt durrant el az agyam, le is tiltottam...
De most érdekes a helyzet, mert pár nap múlva születésnapja van... Csak fel kellene köszöntsem...
Mivel tartozok én neki? Anyám adott pénzt régen, apám sose, az se érdekelte, hogy van-e mit ennem. Max csak az érdekelte, hogy én hogy nézek ki, imádott fikázni. Ami még érdekes, anyu fogadta be a házába, és még ő akarta anyut a saját házából kizárni. Anyám főzött, takarított rá, a férfimunkát is anyu csinálta (házfestés, vakolás), pedig ő is ugyanannyit dolgozott, erre anyu barátnőjének elkezdte anyámat szidni, hogy egy lusta disznó és igénytelen öregasszony... Ezt is nemrég hallottam és igen eldurrant az agyam tőle. Anyám állandóan kiszolgálta, és elmondom, anyámat kb. bármelyik pasi vinné, még nála jóval fiatalabbak is flörtölnek vele. Anyámat több fiatal csajjal csalta. Én már 8 évesen megmondtam neki, hogy váljon el apámtól, mert én se bírom idegileg...
Most is bevettem 5 Xanaxot, megint sikerült kicsinálnia. És ami még jobban bosszant, hogy a rokonoknak minket saraz, mert visszahallottam... Pedig én szerettem volna a rokonokkal jóban lenni... De hogy? Én is tálaljak ki nekik, lerombolva az ő imidzsét? Az ütlegekről és a lelki terrorról semmit nem tudnak. Ebből is én jönnék ki rosszul. Amikor valaki ilyen mint apám, azt minek hívják? Isten-komplexus?
Bocsi, hogy sok lett, teljesen kiidegelt.
Hasonló élményeket szívesen meghallgatok, hogy hogyan kezeltétek le.
A normális válaszokat előre is köszönöm!
26/N
válasza:Pontosan azt az esetet írtad le, amikor kizárólag a saját érdekeid kell szem előtt tartanod. Ebőbl a szempontból pedig a legjobb döntés, amit meghozhatsz, ha teljesen kizárod az életedből, javaslom ugyanezt a lépést édesanyádnak és a nővérednek is.
Hallgassa a hegyi beszédeit, aki akarja, nem vagytok rákényszerülve.
Nem tudom, milyen rendszerességgel tartottátok a kapcsolatot az eltelt években, és ahhoz képest, ahonnan te jöttél, belegondolva annyira nem is volt szörnyű, ahonnan én. Az enyém csak ivott, üvöltött, anyám meg csak addig verte, amíg nem tudtam megvédeni magunkat (anyu mindig is törékeny alkat volt, fizikailag esélye se volt ellene, nekem viszont igen), aztán maradt a lelki terror meg az állandó rettegés.
Én egyszerű módon oldottam meg a történetet, mikor eljöttem egyetemre: ha akarja még látni a lányát ebben az életben, kibírja azt a pár napot józanul, visszafogja magát, tartja a határokat, és visszafogja a nyelvét már csak azért is, mert a munka évekig büdös volt neki, én meg egy két helyen melóztam egyetem mellett akkoriban.
Természetesen nem bírta ki, én meg nem csináltam segget a számból. Akkor jött rá, hogy komolyan gondoltam, miután egy évig nem mentem, nem voltam hajlandó beszélni vele, akkor se, ha ő keresett, és függetlenedtem teljesen anyagilag.
Rengetegszer ígérte, hogy megváltozik, rengetegszer hitette el, hogy most majd tényleg, és rengetegszer csalódtam benne. Végül is szerencsés vagyok, hogy nyugtatók és pia helyett csak a cigire szoktam rá.
Talán az volt az igazi pofon, mikor rájött, hogy tényleg nincs szükségem rá, sem igényem a jelenlétére az életemben (pedig igen, kib@$zott nagy szükségem lett volna egy apára, egy olyanra, akitől nem kell félnem, de az nem ő volt), és úgy egy éve elkezdett tenni azért, hogy normálisabb kapcsolatunk legyen.
Nem mondom, hogy mostanra minden rendeződött, de legalább havi egy-két alkalommal normálisan tudunk beszélni, és bár néha még emlékeztetni kell a határokra, elég szépen szólnom, mikor is vegyen vissza.
válasza:Igen remek ötlet. Vedd úgy mintha halott lenne.
Nem isten komplexus, sima elmebeteg.
válasza:Az első válaszolóval teljes mértékben egyetértek és sajnálom hogy ilyeneken kellett keresztül mennie ahogy neked is.
Nekem nem volt ilyen rossz sorom csak annyi h én kerestem mindig az apámat én mentem hívtam stb. Egy időben azt mondtam elég majd beszélünk ha ő keres majdnem egy évig nem találkoztunk és nem beszéltünk végül kereset és neki állt feljebb. Jelenleg néha beszélünk messengeren mivel külföldre költöztem de jobb így mint hogy állandóan bankodjak, hisz mindenkinek szüksége van egy.normális apára. Törődj magaddal kedves kérdező és hidd el az apád vesztett többet és nem te
válasza: válasza:Nekem is hasonlo gyerekkorom volt, csak en egy alkoholista elmebeteg anya mellett nottem fel, apam elmenekult tole idoben, otthagyva minket a gyerekeket. 15 eves voltam mikor kidobott otthonrol, es en szerencstelen akar csak te, probaltam vele jo kapcsoltot apolni felnott koromban is, de nem ment. Akarhanyszor meglatogattam mindig sertegetett, fizkazta a kinezetemet eszemet, mindent. Maskor meg keregetett es zsarolt minket hol penzert, hol erzelmileg...
A dolognak akkor lett vege mikor meghalt, mivel en is es tesoim is hozzad hasonloan hagytuk hogy vampirkodjon rajtunk.
Ennek mar tobb mint husz eve, es ha most is elne mar nagyon maskepp allnek hozza. Nem engednem mar hogy azok utan hogy a gyerekkoromat tonkre tette, el lelkileg megnyomoritott minket (testileg is, en is pupos voltam, valoszinuleg te is a rossz gyerekkorod miatt, a bantalmazott gyerekeknel foleg lanyoknal nagyon gyarkori) meg a felnott koromat is tonkre tegye.
Te se engedd! Gyulolni nem kell, de kovetkezetesn szakits meg vele minden kapcsolatot. Mit tett erted? Egy apa nem attol lesz apa hogy valamelyik testreszet valahova behelyezte...
válasza: válasza: válasza:" Az ilyeneket a nácik koncentrációs táborba vitték és elgázosították, mert társadalomképtelen."
A gyerekbántalmazás valóban szörnyű dolog.
De a nácik nem ilyeneket vittek koncentrációs táborba és gázkamrába; hanem ártatlan embereket (köztük gyerekeket).
Csak azért mert zsidók, részben/egészben zsidó származásúak, cigányok, színesbőrűek, stb... voltak.
Vagy egyszerűen nem hódoltak be a náci rendszernek, esetleg személyesen útban voltak valamelyik náci vezetőnek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!