Hatalmasat csalódtam a tágabb értelembe vett családomban, hogyan lábaljak ki a helyzetemből?

Ebben az esetben egyetlen megoldás van számodra. A családod értékrendjétől tartsd távol magad. Nem kell velük vitatkozni, mert fölösleges. Egyik füleden be a másikon ki.

El kell kezdeni célokat kitűzni magadnak. Olvass, amennyit csak tudsz. Ad egy világlátást, értékrendet, de lehetőleg ne ponyvát.

Ha meg van a célod, akkor találd ki, hogy mi kell ehhez. Jelen esetben egyetem. Ha egyetemista akarsz lenni és a szüleid nem támogatnak, akkor neked kell majd felnőttként megoldani. Sokan vannak, akik nem tudnak egyből egyetemre menni csak pár év után, miután munkával összeszedtek elegendő pénzt.

Magyarországon sokféle ösztöndíj van az állami képzésben résztvevőknek. Bursa Hungarica az önkormányzattól és az egyetem saját tanulmányi ösztöndíja, valamint van még szociális alapon is tandíj. Szociális alapon van kollégium is. Azonban az kell, hogy állami helyre bejuss. Ehhez viszont nagyon jól kell tanulni és érettségizni.

Szerintem tájékozódj, hogy Romániában mi a rendszer, fórumokon. Esetleg nézz utána, hogyan tudsz magyarországi egyetemen tanulni. Lehet, hogy erre is van pályázat.

Őszintén? Ne foglalkozz vele. Fogadd el azt a tényt, hogy a családot nem tudjuk megválasztani, az adott. Nem mindenki születik jó családban sajnos. Sokan vannak a szüleidhez hasonlóak, akik szerint mindenki hibás, mindenki bűnös, csak ők nem. Ki vannak égve, megrökönyödtek egy szinten, és nem bírják elviselni, hogy amíg ők álltak egyhelyben, és ahogy te írtad mindent feléltek, addig mások dolgoztak, és gyarapodott a vagyonuk, haladtak előre.

Látod a családodban a példákat, hogy milyen nem akarsz lenni, és ez jó, a rossz példa is tanulságos. Ráérsz még az egyetemen gondolkozni, egyelőre tanulj sokat, tanulj nyelvet, nyelvvizsgáz le, járj el diákmunkára, stb. Nem csak ezek az utak vannak az életben, mint az anyukád, meg a két nagynénéd. Csak rajtad múlik, hogy mire viszed. Dolgozz azon, hogy te ne legyél ilyen.

Nem rosszindulatú kritikának szánom, amit írok, sōt!

Szerintem 15 évesen nem kellene ennyire borulátónak, pesszimistának, koravénnek lenned. Ha nem írtad volna oda a korodat, esküszöm azt mondom, min. 30 vagy!

Az nagyon jó, h nem idealizálod túlzottan a szüleidet, főleg ha ilyen mértékű jellembeli fogyatéksság is van a színen, mint apád esetében a masszív alkoholizmus -egyébként arról beszélünk?? Mert nem egészen tiszta: hazajön apád a munkából és megiszik 2 sört plusz cigi, vagy ennél sokkal több?

Nem mondom, hogy ez semmi, de szerintem nagyon sok férfi iszik meg nyaranta pár sört esténként......szóval csak a pontosítás miatt kérdem.

DE:

Pl.: ne haragudj, de rosszul esett, hogy apád -gondolom egy vita alkalmával- a fejedhez csapta, h ő fizeti a bérletedet - hát, ezt nem tartom egy halálos bűnnek, szerintem nem te vagy az egyetlen tini, aki megkapta ezt egy ideges szülőtől....

Nem kell ennyire érzékenynej lenni.

Vagy: már most azon aggódni (15 évesen!), hogy mi lesz érettségi után és neked sosem lesz ilyen meg olyan életed...... hát, számomra ez megdöbbentő!

Egy dolog a pozitív céltudatosság, látni a családunkban a hibát és tenni azért, hogy mi ne járjunk így, egy másik pedig a borzasztó, másokat lenéző, negatív töltetű nagyravágyás. Nem a hasznos, ami előreviszi az embert, hanem az irigységet, kiábrándultságot, ellenszenvet szülő nagyravágyás....

Ha jól értelmeztem (mert igaz, nem teljesen tiszta, h a fentiek a te gondolataid, vagy a családodé), te magad is kaptál egy nem kis adagot apád nagyképűségéből: ki beszél így pl a saját anyjáról?

"Így végül csak anya jutott neki"????, "anya családjáról nincs mit mondani", szegény, földműves család

11 gyerek stb...

És????

Azért irtó sértő, lenéző, ahogy anyádról beszélsz!

Most tulajdonképp az fáj, h elment a vagyon, hogy neked nem maradt?

A családtagok, akik járták a világot és semmire nem vitték.... mire kellett volna vinniük, itt arról beszélünk, h nem áll zsákokban a pénz? Biztosan belelátsz az életükbe???!

Hogy néz ki a te mércéddel az az ember, aki "viszi valamire"?

1-1 gyerekre futotta tőlük, gondolom nálad ez is verseny témáját képezi.... na meg az egyik szemmel láthatóan autista, na, ehhez meg kifejezetten gratulálok, 15 évesen ilyen ostoba, előítéletes, lenéző megítélése egy embernek, családnak, aki(k)nek beteg a gyerekük, pffff...

Azért mert beteg, már értéktelen? Csökken a család presztízse a szemedben?

Tudod, én nem féltelek téged. Van benned jó adag ki ha én nem, tiporjunk el másokat, csak az eredmény számít - 15 évesen ilyen mentalitással rendelkezni, így nyilatkozni a családodról! (Elárulom, más családok, családtagok is kibeszélik a többi embert, ha összeülnek :xD)

Ha véletlenül 3-4 év múlva apád nem fizetné az egyetemet, majd megtalálod a módját, hogy államilag finanszírozott formát választhass.

Nem tudom, milyen "helyzetedből" kellene kilábalnod, de őszintén javaslom, légy kicsit szerényebb, elfogadóbb az embertársaiddal, mert jelenleg nem vagy tőle messze, h éppolyan lenéző légy, mint amilyennek a családtagjaidat látod!

Hát, pedig az a tény, hogy az anyám, az bizony elég hozzá, hogy tiszteljem, hacsak a viselkedésével nem szolgál rá az ellenkezőjére! Ami itt esetünkben nem világlik ki, max annyi, hogy dohányzik, illetve, h eltapsolják a pénzt. Mondod te!

Azért meghallgatnám a másik felet is...

Pontosan arról van szó, ami írtam is feljebb: anyád szerinted nem érdemel tiszteletet, mert szegény családból jön, hozomány nélkül, érdekházasság stb. Bár, ha nem hozott semmit, annyira rossz financiális helyzetből jön, akkor mi volt benne az érdek??

És úgy általában, mi köze ehhez egy 15 éves GYEREKNEK?? Ilyesmiket szoktok megvitatni a vasárnapi ebédnél?? Ekézitek anyádat, mert a meztelen popójával jött? Vagy ez hogy kerül a te tudomásodra? Jó élete lehet ott anyádnak, ha a szemtelen gyereke is ilyen véleménnyel van róla -azért remélem az asztalhoz ülhet :-((.

Az rendben van, hogy időben látod a hiányosságokat, a szüleid korlátait, hogy felismered, hova vezetnek, és igyekszel mindezt tudatosan elkerülni -nagyon helyes, ahogy írtam is feljebb!

De visszataszítónak tartom, mikor egy 15 éves gyerek ilyen módon megítél, lenéz mindenkit, aki szerinte nem sikeres. Csak az a valaki, aki "vitte valamire" (megítélés kérdése, kinek mit is jelent ez, ugye?!), gondolom esetedben, akinek pénze van.

Pedig ha jól értettem, a szüleidnek is van pénze, hiszen magad írtad, h jól keresnek, úgyhogy akkor mi is a bajod?

Az, hogy lenézed a szüleidet, eltűnt a vagyon, ami neked fáj, bár azért érdekelne, hogy vajon valós-e a meglátásod mindezekkel kapcsolatban, egyáltalán bele láthatsz-e mindebbe....

Többet képzeltél magatok felől és megijedtél, mikor egy tiszta pillanatban beleláttál a felnőttek életébe, azért is írod, h csalódtál (szerintem addig is ilyenek voltak!)

Minek kell neked mindezekkel foglalkoznod? Látod, hogy milyenek, oké, hogy te nem akarsz ilyenné válni, ez dícséretes. De te csak törődj a tanulmányaiddal, tudatosan készülj az egyetemre, meg menj barátnőzni kicsit -az való még neked. Nem az, hogy 2 óra alapján elmondj, leírj félidegen, ritkán látott embereket, akiknek pl beteg a gyereke...

De te tudod, ha 15 évesen nem a többé-kevésbé felhőtlen tini életre van szükséged, hanem arra, hogy mint egy rosszindulatú, megkeseredett, begyöpösödött falusi csökevény, a vagyoni helyzet alapján ítélj meg mindenkit, és ezzel mérgezd magad, hát, csak hajrá!

Nagyon okos 15 éves kislány :DDD:

A "begyöpösödött" szó, az igenis begyöpösödött, jelen kontextusban, nem gyepesedett xDD!

Maradit jelent, hagyományokhoz egészségtelenül ragaszkodót, fásultat, szűklátókörűt stb.

Hogyne, most hogy belekérdeztem, már jön, hogy nem látunk bele eléggé sanyarú helyzetedbe ésatöbbi. Azalatt, míg anyád és apád érdekházasságát ismertetted velünk (minek??), elmagyarázhattad volna a tuti frankót, bár szerintem így is látható.

És le is nézem, azokat az embereket, akik ilyen modorban nyilatkoznak pl a saját anyjukról, akinek legnagyobb bűne, hogy szegénynek született. De veled kapcsolatban nem a lenézés a helyes szó, inkább a rettenet -mit lehet vktől várni, aki ilyen begyöpösödött, (!!) lenéző ennyi idősen??

Jót tenne majdan neked egy kis világlátás, persze szigorúan csak akkor, ha viszed vmre :xD.

Apropó, külföldön dolgozók: tudtad, hogy emberek százezrei kényszerülnek külföldi munkára, hogy a családjuk életszínvonalát fenntartsák? És sajnos sokan nem lesznek ám igazgatók (sem) soha....

De amúgy még mindig nem tudom, mi volt a kérdésed lényege, gyanítom más sem. Milyen helyzetedből kellene kilábalnod?

-ha nem akarsz,otthon lakni, próbáld elérni a bentlakásost. Ha nem megy, nem megy, ennyi, muszáj lesz otthon laknod, fiatalkorú vagy.

-ha nem tudod hallgatni otthon a bandát, legyél velük a lehető legkevesebbet.

-ha félsz, h apád nem fogja fizetni a majdani egyetemet, hát muszáj lesz államilag finanszírozott formára menni; alapítványokról, támogatásokról fentebb írtak, 4 évvel előtte felesleges ezen agyalni!

Mindezt tudod magad is, tehát? Annyi volt, h leírtad, mekkora bunkók a családtagjaid?? Hogy láttad a "helytelenül felnevelt gyermekeket" -ezen konkrétan szakadtam, biztosan 15 éves vagy?

Hát, az ivós részt nagyon sajnálom, bár soha egyetlen gyereknek ne inna senkije, a többihez meg mit lehet úgy hozzászólni, h nem ismerjük az egész sztorit??