Pont mikor a legjobban szükségem lenne egy kis támogatásra egyszerűen egyáltalán nem számíthatok a saját szüleimre. Mit tegyek?

22 éves lány vagyok és még a szüleimmel élek. Az anyámmal annyi a kommunikációnk hogy hozd ide ezt, vagy menj ide vagy oda. Olyan érzés, mintha nyűg lennék neki. Semmi többet nem szól hozzám. Apám meg csak a saját nézeteit próbálja rámerőltetni, elkezd kiabálni valahányszor felhozom hogy jól esne egy kis támogatás, egy nagy beszélgetés. FOlyton csak ordít. Nem ért meg... anyám pedig soha egyszer nem ölel át, hozzám sem szól magától, beszélgetésről álmodni sem merek... a szobám küszöbét nem lépte még át soha, hogy benézzen hozzám. Ha hívom bármerre, nem jön, ha csak vele tudnék menni valahova, elutasító, egyszerűen mintha utálna.

Az életem ezen időszakában teljesen egyedül vagyok, egy barátom sem maradt (elköltöztek) és még ekkor sem kérdezik meg, hogy vagyok. Amikor a legjobban esne egy jó szó... Mit tegyek, ha még rájuk sem számíthatok? :(