Az anyám meghalt hosszú betegség után, hogy viszonyuljak ehhez?

Apum 1,5 éve hagyott el.

Sokat szenvedett ő is mielőtt meghalt.

Utolsó napjàn is mutatta, jogy erős, meg poénkodott is, azt mondta nekem, jogy nem baj ha köhög, hisz addig a pap sem temeti el...

Nekem is nagyon hiànyzik, soha nem fogom megszokni. Nincs kihez szóljak, nincs kitől tanàcsot kérjek vagy poénkodjak.

Jó vannak baràtok, haverok, rokonok de az nem az.

Engem a legjobban az zavar amit te is emlitettél, hogy màr ő nem fog làtni semit a jövőből.

Olyan jó volt vele meginni egy sört, azt dumàlgatni....

Ennek mind vége.

1,5 év eltelte utàn sem jobb. Szerintem nem is leyz, hisz szerettem.

A szemem most is könybe làbad ha rà gondolok és ez nem fog mulni.

Max együtt élsz a tudattal, hogy nincs többé.

Màst én sem tudok....

Szomorú...

Meg fog változni. Nekem szeptemberben halt meg, 51 volt, és ő is pörgős volt.

Én járok pszichológushoz is. A gyász egy hullámzó folyamat, nem követ semmilyen szabályt. Én nem terelem el a figyelmemet, ha van egy depis nap, akkor az a depi napja, másnap könnyebb lesz.

Nagyon sajnálom, hogy ez történt anyukáddal, és hogy ilyen kevés időtök volt együtt. Közhely, de addig életben marad, amíg gondolsz rá.

Persze h változik. Anya 15 évvel ezelött hLt eg szintén sulyos bwtegség után hogy én bem is mehettem be hozzá.

42 éves volt én épphogy kiskamasz.

Mai napig sokszor gondolok rá de boldogan a szép emlékekkel játszva :) és bár szomoru vagyok, de amig élt addig nagyon boldog volt apával és velem.

Tisztelt kérdező!

Fogadd őszinte részvétem!

Nekem sajnos 15 éves koromban hunyt el édesapám. Az nap amikor meg hallottam róla a hírt. Egyből sírtam aludni sem tudtam nem tudtam felfogni hogy mi is történt valójában.

Nagyon hiányzik még is mindig is fog. Mert életünk része természetes dolog hogy fontos számodra és mindenmi számára.

De én sajnos befelé forduló voltam túl tettem magam rajta ettől függetlenül még hiányzik természetesen. Kb 1 év kell el teljen míg el fogadod hogy mi történt.

Vagy ha úgy érzed magadban akkor nyugodtan menj el Pszichológushoz.

Nagyon sajnálom! Ki tartást kívánok. Ne add fel hogy a szomorúság úrrá legyen rajtad.

Természetesen meg kell gyászolni az eltávozott személyt.

20 éves fiú vagyok.

Fogadd őszinte részvétem.

Az én anyukám egy évig szenvedett agydaganatban ..

Az én anyukám a születésnapján szült engem.(július 6)

A keresztnevünk ugyanaz (Zsuzsanna) és én ugyanolyan vagyok mint ő külsőleg és belsőleg is,pont úgy nézek ki mint ő az én koromban..

A születésnapunkon halt meg akkor amikor Ő 38 éves lett én pedig 18 éves lettem . Már nem ünneplem a szülinapot mert nehéz a lelkemnek .... minden nap gondolok rá mindig amikor tükörbe nézek ... Lesz hogy egy ideig könnyebb .. de utána azon kapod magad hogy sírógörcs jön rád . Légy erős és ne felejtsd el hogy mindig ott van melletted . Tovább kell élned, becsüld a pillanatokat és az embereket akihez közel állsz és tudd hogy minden elért sikeredért nagyon büszke lenne rád . Legyél jó ember és emlékezz arra amiket tőle tanultál .

Kívánom hogy legyen boldog életed és kívánok még kitartást és erőt neked.

<3 20/l

Apám meghalt 21 éves koromban. Anyám halálos beteg, hónapjai vannak hátra. Rajta kívül nincs senkim. Illetve van egy testvérem, akit így néz ki, nekem kell majd eltartanom. Soha nem dolgozott egy percet sem és a hozzáállásával soha nem is fog. Pedig lassan 40 éves. Eddig anyám tartotta el, most úgy néz ki majd nekem kell. Szóval csak nyűg lesz a nyakamon.

De megpróbálok beletörődni és elfogadni a helyzetet. Mást sajnos nem tehetek. Egy éve még eszembe nem jutott, hogy ilyen helyzetbe kerülök. A halált megpróbálom úgy elfogadni, hogy ő megszabadul minden földi problémától és megpróbálok erőt venni, hogy ne szomorkodjak. Mert azzal saját magamat sajnálnám, hogy milyen rossz lesz nekem nélküle.

Szerencsére van pár hónapom erre felkészülni. Szoktatom magam a gondolathoz. Apám 48 évesen halt meg minden előjel nélkül egyik napról a másikra. Nem tudom melyik rosszabb...

Az biztos, hogy nagy változás az ember életében. Egy eddigi korszak lezárul, ami egész születése óta tartott. Én bízom benne, hogy az új, bár teljesen más lesz, ahhoz is hozzá lehet szokni, lehet alkalmazkodni.