Miért jó a szüleimnek, hogy rám akarják erőltetni a saját zenei ízlésüket?

Én is rock párti vagyok, de nem lehet valakire ráerőltetni egy stílust. Ne haragudj, nem akarom ismeretlenben bántani a szüleidet, de nekik sem lehet több eszük egy 16 évesnél, ha a saját ízlésüket akarják rád erőltetni. Ez annyira gyerekes, még általános iskolában szembesültem ilyennel, amikor nekem nem az akkori divatzenék voltak a kedvenceim, hanem ebben is különcködtem. Viszont nem erőltettem rá senkire, csak annyira, hogy ha a szüleim bejöttek a szobába, kénytelenek voltak meghallani.

Sok évnek kellett eltelnie, mire kiforrt az ízlésem, igényem, sőt azt kell mondjam, mostanra valahol összetalálkozott a szüleimével. Mára már vannak olyan dalok, amikkel egyetértünk. Nem azért mert erőltették, hanem magam fedeztem fel bennük a szépséget. Lehetnének türelmesebbek, és kivárhatnák míg felnősz teljesen.

Rám is erőltette az apám a rock zenét. Kb. ez 12 éves koromig ment. 13 évesen én is a hiphop felé indultam el, amit nem nézett jó szemmel, mert az ő világában csak majka volt meg dopeman, ami azért elég messze volt attól amit akkor hallgattam. :D Én nem fogalkoztam azzal, hogy neki nem tetszik, normális keretek között hallgattam a sajátomat, és ő is sajátját, és kész. De ugye ehhez az kellett, hogy ő is belássa, hogy attól, hogy a gyereke vagyok, még nem a klónja. Van saját ízlésem, indentitásom, stílusom, stb.

Úgyhogy tanácsot nem tudok neked adni, csak annyit, hogy ne hagyd magad elnyomni. :)

"ha hangosan bekapcsolom a kedvenc számom egyből leórdítanak, hogy ebben a házban nem szólhat ilyen zene"

Ezt csak én nem értem? Ki lennék akadva, ha valaki a házban hangosan zenét hallgatna, még akkor is, ha a kedvenc bandámat.... Miért nem használsz fülhallgatót, főleg ha tudod, hogy allergiásak a zenéidre?

Hallgasd magadban, ne provokáld őket, nem is fogják tudni, hogy mit hallgatsz, meg mit nem... A telefonodat meg jelszavazd le.

Elhiszem, hogy idegesítő a cseszegetésük, nagyon gázul viselkednek, és abszolút nincs igazuk, de azért ez egy olyan dolog, amiben fel lehet találni magad....

Gyermekkoromban én is azt vallottam RAPPER vagyok, még rap szövegeket is irtam és baráti társaságban is rappeltünk, DE

1/

fene tudja, még jól is elsülhet, nekem apukám komolyzenét hallgatott sokat és gyermekkoromban nem igazán tetszett aztán mikor idősebb lettem (már nem otthon éltem) megtetszett, nem mindig azt hallgatok de sokszor motiváló tud lenni és már úgy látom hogy tök jó az hogy akkor azt hallgattam .

2/

Mondjuk az is igaz hogy pont édesapámnak köszönhetem azt is hogy szinte minden zenei stilust kedvelek, vagy minden stilusban találok olyan zenét amit tudok kedvelni,

ő mondta egyszer hogy hatalmas butaság és felelőtlenség magadat RAPPERnek vagy ROCKERnek vagy bármi másnak nevezni mert ettől csak egy skatulya része leszel és kizárod magad abból az örömből hogy megismerd minden zenei stílusnak a szépségét és örömét,

vagyis értsd: a RAPPER vagy ROCKER nem hallgat más zenét mert ez az Ő zenei stilusa és kimarad annak felismeréséből hogy igen is más zenei stilusok milyen nagy örömöt okozhatnak.

A BEATLES is rock meg ELVIS is rock mégis ég és föld, hát még a modern rock vagy hardrock mennyire az, hasonlóképp két rapper vagy DJ is rengeteg dologban különbözik és egy stiluson belül is rengeteg elágazás lehet... egyébként van Rappes Rock is...most nem jut eszembe a stilus neve. :D

3/

Az elfogultságok és szélsőségek nem vezetnek sehová,

legjobb "ZENEI MINDENEVŐnek" lenni mert minden stilusban van minőség és szemét is,

ezért van az hogy én mai napig van hogy egyik nap

DJ BLEND-et, másik nap VIVALDI-t harmadik nap meg bármi TECHNO-t, ROCK-ot vagy RAP-et hallgatok attól függően épp mihez van hangulatom vagy milyen lelki állapotban vagyok...