Azok a szülők, akik nem szólnak bele egyáltalán 20-as fiúk párválasztási módszereibe, miért csodálkoznak azon, hogy sokszor ezek még 30-as korukra sem nősülnek?

12. Ez amúgy tényleg igaz.

Amikor manapság a szülők már a felvilágosítást is elkummantják, mert majd a suli letudja, és nem beszélgetnek el nemhogy a kisebb gyerekükkel a korához illő dolgokról, hanem a tinikkel sem, akkor mit várunk...

ha gyerekem lenne (akár fiú, akár lány), kicsi korától úgy nevelném, hogy az emberi kapcsolataiban korrekt, jófej legyen. És én így élnék, mert hiteles példa nélkül nem sok súlya lenne szavamnak. ha ez megvan, innentől kezdve tök mindegy, hogy mennyire "komolyak" a párkapcsolatai, nem-e családja, stb. Egy egyéjszakás kaland is lehet szép élmény, ha olyanok a felek.

Természetesen nem szólnék bele, ez magánügy. Az én szüleim sem szóltak bele, még tizenévesen se, nemhogy felnőtt koromban. Ki is akadtam volna...

14:15

Teljesen egyetértek!

Igen komoly egzisztenciát teremtettem magamnak, és teljesen egyedül.

Most amikor már mindenem meg van -és van egy nyugodt, konfliktusoktól mentes, kényelmes életem-, nem bolondultam meg, hogy megnősüljek.

Bocs.

20-as (pontosabban 23) "fiúként" elmondanám, hogy nekem miért nincs senkim se.

Ennek igazából több oka van, és az csak egy kis része, hogy nem vagyok megelégedve önmagammal. Én introvertált vagyok és félénk, tehát én egy, maximum két ember társaságában tudok lenni. Ha már többen vagyunk, például egy buliban, feszült leszek és ingerlékeny, teljesen kimerít. Általános- és középiskolában kimaradt az ismerkedés, mert nem jártam el sehová sem szórakozni, és az osztálytársaim is mind fiúk voltak. Egyáltalán nem tanultam meg, hogyan kell egyáltalán lányokkal beszélni.

Aztán most tartunk ott, hogy 23 éves lettem. Abszolváltam az egyetemen, elhelyezkedtem dolgozni. Így most egy napom úgy néz ki, hogy reggel fél 7-kor kelek fel. Arra van időm, hogy felöltözzek, de rögtön indulnom is kell, hogy 8-ra beérjek. 17:30 körül érek haza. Államvizsgázni fogok, tanulnom kell, mert szeretném végre befejezni az egyetemet. Másnapra össze kell készítenem valami ebédet és reggelit. És már este 8 óra van. Ekkor megyek el zuhanyozni majd aludni, hogy másnap reggel fel bírjak kelni. Ja, és önmagamra sem volt idő, nemhogy másra.

Ráadásul az életemet valamiért úgy érzem, hogy nem más, mint véget nem érő célok sorozata. Most meg kell maradnom pályakezdőként a cégnél. Szereznem kell saját kocsit, aztán házat, szakmailag folyamatosan fejlesztenem kell magam, mert kiesek a munkaerőpiacról, stb.