Trehány szülők?

17/F vagyok, a húgom 7. Négyen lakunk egy kertes házban.

A ház egyszerűen hányinger ahogy kinéz bévül... Nem a rendezésről van szó, hanem a koszról. Mit lehet tenni ez ellen? Én mindig rakodok, az én szobám állandóan tiszta. Jó párszor már kinyaltam a 2 fürdőt és a spejzt is, de semmi látszatja, mert másnapra megint a földre dobált fülpiszkálók, olló, vatták a csapon hagyva, sminkek össze vissza dobálva. Apum kb. reggeltől estig dolgozik, ha megjön, csak ledobja a ruháit, majd valaki összeszedi, ott hagyja a tányért, majd más elrakja és elmossa. Ha szóvá teszem nekik, hogy úgy néz ki a ház, mint az okádék, akkor még engem csesznek le, hogy ŐK EGYFOLYTÁBAN TAKARÍTANAK,meg ha nem tetszik, akkor rakodjak el én. Sokszor megtettem, de beleuntam utánuk rakodni. Az én és apám ruháit csak becseszi anyám az ágyamra, ahelyett, hogy összehajtaná, vagy legalább az apámét rakná el. Mindenért engem ugráltatnak. Segítek épp eleget, de ne várják el, hogy mindent én csináljak. Azért átkiabál a szobámba, hogy vigyek neki vizet? De arra nem képes, hogy kitegye az asztalra elém a kaját... Egyáltalán nem idősek, 38 évesek és nagyon jól tartják magukat. Mint mondtam, apum dolgozik reggeltől estig, ő még "megteheti" hogy cseszik rá a takarításra, ha már az anyum otthon van egész nap, mert otthon "dolgozik". De valahogy mindig úgy jövök haza, hogy valahol kosz van, vagy ragad valami, vagy ki van valami öntve, vagy valami a földre van ledobva és az úgy marad. Ha szóvá teszem, elvárják, hogy én takarítsam fel. Nála a porszívózás 5 percig tart(az egész házban, persze az én szobámba nem jön be felporszívózni). Szerintem nem véletlen, hogy naponta 2x porszívóz, mert semmi látszatja nincs. Én porszívózok, akkor az kb fél óra, de azt látni is, hogy takarítottak. De itt a bökkenő. Bejönnek koszos cipőben, tányér nélkül esznek, potyogtatják a kaját, kilötyögtetik az üdítőt, vagy épp a fűszereket szórják mellé, az asztalt nem képesek evés után letörölni maguk után. Elviselhetetlen. Az elköltözésen kívül nincs erre megoldás? Mellesleg nincs túl jó viszonyom a szüleimmel. Megcsinálom a feladataim, kutyámmal játszok, takarítok utána, tanítom, aztán mást sem csinálok, minthogy a szobámban vagyok bezárkózva, általában zenét hallgatva, vagy a barátnőmmel csavargok valahol. Egyáltalán nem beszélgetek velük, anyám pletykás, apám meg alig van otthon és ő vele csak akkor lehet beszélgetni, mikor épp iszik. Húgom viszont a kis kedvenc. Ennek ellenére napi szinten anyám ordibál vele. Ki lett nyalva a feneke és most mindent megengedhet magának. Nem fekszik le időben, felesel, hisztizik MINDENEN. Oké, hogy kisgyerek, de melyik kisgyerek mondja azt, hogy "te nem parancsolgathatsz nekem", "te nem pofozhatsz meg engem", stb... Arról nem beszélve, hogy nagyon irigyek, ha van valami édesség, amit ők kaptak, akkor 1 szemet sem adnak belőle, de ha én elrakom a szobámba az édességet amit kaptam ,vagy megeszem anélkül, hogy megkínálnám őket, akkor csak jönnek azzal, hogy önző paraszt vagyok...

Sokszor ahhoz is lusta, hogy főzzön valamit, jön azzal a szöveggel, hogy "te is tudsz főzni"...Türelmetlen ember vagyok és nem tudom elviselni, hogy minden nap ezt hallgassam. Nagyszüleim pontosan ugyan ilyenek, mint az anyum, tehát őket is nehéz elviselni. Mániásak, nem tudnék másképp fogalmazni.

Most én vagyok ennyire elrontva, vagy valóban ők a hibásak?