Lehet ilyenről beszélni egy szülővel? Mennyire venne komolyan?

El akarom mondani édesanyámnak, hogy nem találom a helyem a világban. Egy apró, jelentéktelen pontnak érzem magam a végtelenségben, és szenvedek... de még én magam sem értem a pontos miértjét. Maga az élet fogalma megrémít, de ez egy olyan dolog, amiről még senkinek sem beszéltem. Anyukámmal remek kapcsolatban vagyok, el akarom mondani neki, hogy nem érzem jól magam. Úgy érzem, tartozok neki ennyivel, de mi van akkor, ha kinevet? Ha nem veszi komolyan azt, amit mondok, és csak fölösleges fejfájást okozok neki? Félek, nem tudom, hogy mi a helyes...