Normális, hogy tüske van még mindig bennem ezért a szüleim iránt?

"mint minden fiatal lány, és is szerettem volna, ha olyam dolgaim vannak,mint senkinek"

Na erre én is kíváncsi lennék, hogy is az a valami, ami NINCSEN SENKINEK?!!

"Más autót kapott, én meg ott voltam, hogy veszekedtek velem, ha elvittem az autót"

...és még az autó színe sem tetszett. Igaz??

Micsoda szülők...

Szerintem nőljél fel, és ne legyél h***e 3,14csa...

Másnak sem vettek meg minden fingásra a szülei mindent, köztük nekem sem. Képzeld, mégis felnőttem, és eszembe nem jut haragudni a szüleimre emiatt, pedig nem toltak kocsit a seggem alá, nem is voltam eleresztve zsebpénz ügyileg sem.

Én bizonyos szinten megértelek. Tudom, jön itt 100 kommentelő, aki kenyéren és vízen élt, és mégis boldog, meg "máshol éheznek".

Én zsebpénzt sem kaptam anno, pedig nem voltunk csórók (beleláttam a pénzügyekbe... maradjunk annyiban, hogy jó sok megtakarítás volt, és amellett is belefért napi 2 doboz cigi meg napi újság, hogy csak az alapokat mondjam). De "jaj, inkább kérj, ha kell, adunk". Aztán ha kértem tök normális dolgokra (egy finomabb illatú tusfürdőre, könyvre stb.), akkor "minek az neked". A rokonoktól kapott pénzem kérdés nélkül ők kezelték, és berakták nekem a bankba, de nem volt hozzáférésem anyám engedélye nélkül, így meg gyakran egy fagyira valóm nem volt. Így nem tanultam meg a pénzt kezelni, és tök sivár tinikorom volt (mások, akik megkapták a zsebpénzt, jártak szülő nélkül moziba, színházba, pizzázni, csinos ruháik voltak... én meg a lehető legótvarabb kínais göncökben... nem a kínaiság volt a baj, hanem hogy mindenből a legolcsóbbat, divatjamúltat, gagyit... ). Aztán amikor végre lett olyan pénzem 18 éves koromban, amit már nem vehettek el, 100e Ft-ot 2 nap alatt elköltöttem, mert kinyílt előttem a világ. Tudtam végre kozmetikumokat venni, csinos ruhákat, menni színházba.

Igen, borzalmas érzés tiniként látni, hogy mások milyen egészségesen, élményekben gazdagon tudnak élni úgy, hogy a szüleik ugyanúgy vagy még szarabbul keresnek, mint az enyémek, csak ott tudták hogy kezelni a tiniket, nálunk meg nem.

Mondjuk a kérdéshez hozzászólva: kérdés, hogy mennyibe kerül az a nadrág, amit ha megvettél, nem maradt pénzed. Ha turis, akkor gáz. Ha bementél a Mangoba és megvetted a legspécibb nadrágot 30e Ft-ért, akkor bizony ez tanulópénz volt neked is, hogy tudni kell, mire mennyit költünk zsebpénzből, és akkor nem tartom annyira jogosnak a morcizást.

17-es vagyok:

Azt viszont magyarázza már el nekem vki, hogy mi értelme jogsit letenni, ha nincs kocsi, amit vki vezethet... ha a kérdező fizette magának a jogsit, és nem a szülő erősködött, akkor a szülőben is lehetne annyi, hogy "te Jucika, figyelj, inkább ne most tedd le a jogsit, hanem akkor, amikor kocsid van, mert a mienket nem szeretnék soha az életben kölcsönadni".

19-es, én a 17-es vagyok. Nagyjából be lettem vonva a családi pénzügyekbe, láttam, mennyit keresnek, és engem küldözgettek csekkekkel is.

Nem azt mondtam én sem a kommentben, hogy nem dolgoztak meg érte, hanem hogy lett volna miből, de nem adtak zsebpénzt. Én csak jobban látom az ő helyzetüket, mint egy vadidegen.