Akiket kirúgtak otthonról, azok hogy állnak a szülői béküléshez?
Akár úgy, hogy kiszórták az utcára a holmitokat, vagy rátok parancsoltak, hogy pakoljatok és tűnjetek el most azonnal stb.
Hogyan álltok ahhoz, ha békülni szeretnének? Hogy állítólag megbánták és bocsáss meg nekik, esetleg költözz haza?
Akit kidobnak otthonról a szülei ott valamilyen erős probléma lehet egyik, másik, vagy mindkét oldalról.
Magamból kiindulva soha nem élősködtem rajtuk, nem akartam, hogy megoldják a problémáimat, s nem vártam el, hogy pénzeljenek. Elmentem, kerestem munkát, s megpróbáltam élni az életemet. Segítettem őket mindenféleképpen, s ha ezek után kidobtak volna ott részemről kizárt lenne a szülői békülés.
Otthagytam egy képzést, hogy dolgozzak. Anya közölte, hogy húzzak el, vagy fizessek havi többtízezret, mert így elesik a családitól, egyéb segélyektől. Kb 2 hét alatt költöztem el, de a végén már noszogatott, hogy maradjak, adjak bele a háztartásba...
Szeretnék vele kibékülni majd, de ez nem ment volna, ha ott élek, még 1-2 és talán egy életre megutáltam volna őt. Így viszont úgy gondolom, lehet jó a kapcsolatunk.
Nekem valahogy hányingerem van a gondolatára is a békülésnek, pedig a közös családi programokon jobb lenne a hangulat.
Egyébként nálunk fura rendszer volt: a férfi az úr. Apám szerette megcsinálni, hogy a "nők" (én és anyám) állva együnk az asztal mellett, hogy pattanhassunk, amikor szó szerint csettint. Internetről összeszedtek nekem egy "férjet", aki megegyezett az elképzeléseikkel: földművelésből éljen és sok gyereket akarjon. Soha senki se kérdezte meg tőlem, hogy mit akarok.
Egyetemre mentem és az utolsó félévben vágtak ki, mert tovább szerettem volna menni mesterképzésre, holott az én koromban anyámnak már 2 gyereke volt, de előtte már hónapokkal piszkáltak unokákért (22 évesen).
Mindennapos volt az ordítás, apám rendszeresen kijelentette, hogy az olyan "lázadóknak" mint én az járna, hogy több katona megerőszakolja és a Dunába lője. Szóval azért sejteni lehetett, hogy hamarosan repülök, csak váratlan volt, hogy hazaérve az összes cuccom az utcán + hónapokig üzengetett apám, hogy melyik híd alá fogok költözni és reméli megdöglök. Anyám meg bólogat mindenre, hisz asszonynak kuss a neve és nem gondolkodik. Hányinger az egész...
Többen írják itt, hogy "attól még lehet jó a kapcsolat" hogy kirúgták őket otthonról.
Hát én nem tudom, hogy nekik mi kell akkor egy rossz kapcsolathoz, de hogy én az életben nem tennék semmi jót azzal, aki kidobott otthonról, az teljesen biztos.
A kérdés, hogy hogyan állnék hozzájuk. Hát úgy, hogy esetleg egy következő életben majd máshogy lesz, de eben az életben elvágták magukat nálam és nem akarok hallani róluk soha a büdös életben...
Apád is megérdemelné, hogy egy vagon bu zi átmenjen a valagán és egy domina a sz a rt is kikorbácsolja belőle...
De gondolom sikerült talpra állnod. De miért a kérdés? Megkerestek téged?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!