Szerintetek normális az ilyen apa?

Azért takargatják mert szégyellik. Vagy mert az iskolában csúnya dolog sülhet ki belőle.

Ez nem olyan dolog hogy védik azt az embert aki bántja őket, hanem jobb ezt úgy elintézni, hogy idegen nem szól bele.

Sajnos engem is vert apukám. De ennek 16éves koromban vége lett, mert elhunyt.

Nem mondom hogy jobb, de azóta nem félek mikor kapok ki.

22L lassan 2 gyerekes anyuka

Látod #11es. Van aki elmondta és mégjobban kikapott.

Sajnos az ilyen ember agyilag beteg, nem értelmes, kommunikáció képtelen, mert vagy iszik, vagy szimplán ilyen.

Élvezi ha bánthat másokat.

Az én apám ivott, de csak péntek este 6tól vasárnap délig. Ekkor aztán anyám is kapott, ha elé álltam én is. Sokszor elzavarta anyumat, én mentem utána mikor nem figyelt, és volt hogy pincében aludtunk.

Egyszer, ezt soha nem fogom elfelejteni, 4órám volt a suliba, 6.os voltam. 11:30kor vége lett, én a sulival szemben laktam. Délre hazaértem, fater utánam fél órával.

Kérdezi, miért nem voltam iskolában(ittas volt, kivételesen hétköznap)

Mondom voltam, de csak 4 órám volt, és haza is jöhettünk, nem kellett bent maradni egy üres órán.

Mondja, mutassam meg a füzeteim.

Megmutattam, hogy valóban voltam, dátum, feladatok, stb.

De kötekedhetnékje volt. Bekergetett a szobába, ráestem az ágyra és ököllel ütött, hogy ne hazudjak mert nem voltam suliban.

Leestem az ágyról, bevertem a fejem az éjjeliszekrénybe, ekkor tovább rugdosott. Nagynehezen kitudtam szabadulni, és otthoni ruhába, januárban, lefutottam a 3emeletről sírva a földszintre, becsengettem egy fiatal édesanyához hogy adjon egy papucsot a lábamra hogy el tudjak menni anyum munkahelyére.

Adott, meg egy pulcsit, és fényes nappal a hidegbe odamentem anyumhoz, aki azt sem tudta hogy fater nem ment dolgozni.

Látta hogy sírtam, hogy kócos a hajam és hogy mi van rajtam.

Tudta hogy megint kikaptam. De semmit sem tudott tenni, egy minimálbéres anyuka, aki albérletben lakik, gyereket nevel.

Nem tehette meg hogy elhagyja.

Nem tudtunk volna hova menni.

Így hogy ezt leírtam, belegondolva az egész helyzetbe... inkább laktam volna putriba, meg semmi nélkül, mint hogy állandóan rettegésben éljek.

#12es.

A pénz és verés, ill. a sima verés közül választottam az elsőt (hülye az, aki a szarabbat választja)... ne legyünk álszentek, tudjuk, mi folyik az intézetekben (én lettem volna az első, akit megpróbál a többi gyerek kicsinálni, mert önbizalomhiányos voltam és szorongós). Most, felnőttként, hogy már megalapoztam a jövőmet, dolgozom, már nem hagyom, hogy "verjenek" (metaforikusan és szó szerint sem). Csak éppen egy 12 éves kislánynak nincs túl sok választása. Főleg hogy a magyar helyzeteket tekintve odáig el sem jutott volna a dolog, hogy meg is próbáljanak kiemelni a családból. Mert akkortájt nem folyt vér, mert anyám-apám olyan csodálatosan tud hazudni, mint a vízfolyás, hogyha még öcsémet is ráveszik (bár öcsém magától hazudott volna rólam, mert élvezte, ha bánthat), akkor még én lettem volna beállítva mindenféle hazudós kis libuskának, mert jaj, hát anyud elmondta, hogy csak leestél a lépcsőn.

Lehet, "erkölcsileg" jobb választás lett volna az intézet. Talán 14-15 éves koromban meg is léptem volna, de addigra már megtanultam megvédeni magam fizikailag (igen, lehet pontozni lefelé, de vissza is ütöttem-haraptam, amikor igaztalanul kezdtek el ütlegelni... akkor leálltak vele, mert addig volt csak poén, amíg erőfölényben voltak, és a gyengébbet kellett bántani). De egy 12 éves GYEREKTŐL azért nem kellene azt várni, hogy ő most erkölcsi magaslatokban hozzon meg döntést.