Az baj hogy ilyen szoros a kapcsolatunk anyával?

Semmi rossz nincs benne, inkább örülj neki, hogy ilyen jó a kapcsolatotok. Nekem is jobb a kapcsolatom az anyámmal, mint az ismerőseimnek, barátaimnak, mindig is sokan irigyelték ezt.

Nálunk a költözés nem okozott problémát, mert önállóságra nevelt, és tudjuk mindketten, hogy nem veszítettük el egymást. Mivel most épp táppénzen vagyok terhesen, gíakran csinálunk közös programot, elmegyünk együtt sokfelé, jobban kijövök vele, mint sok barátnőmmel. Persze attól még mással is találkozok, de nem látom be, miért lenne hátrány egy erős szülői kapocs, ha normálisan van kezelve? A dolgaimba nem szól bele, nem dirigál, nem okoskodik, simán, szépen elvagyunk, és jó programokat csinálunk. Ez örvendetes inkább, nem baj.

Nem baj. Jó, hogy így szeretitek egymást.

Nem tudom hány éves lehetsz. Középiskolásnak tippellek. Ilyenkor szerintem még az sem fura, hogy hiányoznak a szüleid, ha éppen nem vagy otthon és most még nem tudod elképzelni, hogy nélkülük éljél.

De nyugodtan találkozzál a barátaiddal, legyél velük is. Hiszen anyukád is mondta, hogy menjél nyugodtan, és ő sincs egyedül, ahogy írod, akkor sem, ha te elmész valahova.

Akár az én lányom is írhatta volna. Csak ő nem első gyerek, hanem középső. Ami még különbség, hogy ő nyugodtan elmegy itthonról, nem nagyon szokott lemondani semmilyen programot, kivéve ha nincs kedve elmenni.

Anyukádnak igaza van, szükséged van a társasági életre, fontos dolog ez egy kamasz életében. Meglátod, hogy előnyödre válik majd.

Próbálja arra gondolni, amikor nehezen szakadsz el, hogy mennyi mindent csináltatok már együtt, milyen sokat tett értetek anyukád azzal, ahogyan nevelt: most már neki is jár egy kis szabadság, neki már az lenne jó, ha néha saját külön programot is csinálhatna pl. apukáddal. Ennyi szuper év után szerintem megérdemli. :-)

Amúgy megnyugodtam, hogy vannak még ilyen kölkök, mint az enyéim. Néha fehér hollónak éreztem már magam, és éreztem, hogy nem nagyon akarják elhinni, hogy van ilyen.