Anyám szerint az a legnagyobb baj velem, hogy nem vertek meg soha?

A fizikai erőszak a gyengék "fegyvere".

A gyereket tanítani, nevelni kell, s nem pedig félelemben tartani. Anyádnak pedig nevelnie kellett volna téged.

Mert van különbség aközött, hogy egy gyerek rendet rak/tart, mert tudja, hogy a szülei nem szeretik a rendetlenséget, továbbá átláthatóbb minden, s ezzel tisztában van. Vagy pedig rendet rak/tart, mert tudja, ha nem így történik, akkor megverik.

23 éves vagyok, egyedül élek külföldön egy kis lakásban, és néha olyan rendetlenség és kosz van, hogy én szégyenlem magam, egyszerűen lusta vagyok rendet rakni, nem tudom ez mivel függ össze, de ahhoz nem sok köze van, hogy a szüleim megfenyítettek e kisebb koromban vagy sem, idősebb korodra úgy fogsz viselkedni amerre a "szíved húz"

ez a szabad akarat

Persze, finomkodva mondhatjuk, hogy a mai világban már ez hülyeség, de ha őszinték akarunk lenni, van benne valami.

Tény, hogy van egy olyan kor, amikor a gyerek bizonyos dolgokat meg kell szokjon, mert később nehéz lesz. Viszont van egy olyan kor, amikor még nem lehet elmagyarázni neki, nem érti meg, csak egy reflex tud kialakulni benne. Olyan, mint amikor a kiskutya harapdálja az anyját játékból, erről meg úgy neveli le az anyja, hogy felfogja, hogy az nem jó, hogy picit ő is megharapja. Nem arról van szó, hogy most szét kell verni a gyereket, Isten ments. Csak van néhány olyan helyzet, amikor egy kis szigorúbb fenyítés jót tesz.

A határok nélkül felnőtt gyerek nem szabad felnőttnek fogja érezni magát, hanem határok ismerete nélkül élő mindenhol magát "bezárva" érző felnőtt, aki fel sem fogja, hogy mennyire szabad - magyarán: ezért a gond, ha elkényeztetik a gyereket.