Tényleg nem tudok már mit tenni? A 18 éves fiam egyedül barátok es barátnő nélkül szeretné leélni az életét és feleséget sem szeretne soha. Szeretne fiatalkort, de inkább tudatosan kifogást keres. Én rontottam el?
A fiam állítása szerint ő az egész életét egyedül szeretnè majd leélni barátok és barátnő nélkül.
Jó a viszonyunk és tudtam is hogy ő nem sokat van társaságban,de volt egy olyan kis gondolat menete,vagy inkább titka,amit csak nemrég beszéltünk meg,mivel Ő szerinte már annyira üres belülről, hogy teljesen mind1 hogy tudja e rajta kivül-e más vagy nem.
A fiam nemrég lett 18 éves és szinte az egész életét itthon töltötte a szobájában.
Mi próbáltuk kirándulni vinni és áthívni az osztálytársait,de valamiért mindig kellemetlenul érezte magát és kirándulásokkor,már néha veszekedésekbe is torkollott az egész,mivel én már annyira szomorú voltam hogy sosem megy sehova.
Elmondta nekem hogy kisiskolás korában 1-8 ig mindig kiközösítették,nem játszottak vele,elküldték,ha játszani szerett volna, neki nem engedték az osztálytársai azt amit a többieknek igen,nem hívták sehova.
A lányok sosem foglalkoztak vele és mikor próbált kicsit közeledni feléjük mindig valami rossz sült ki belőle.
Ennek az oka az,hogy kb 9. Koráig állítása szerint csúnya volt és igénytelen. Amit sajnos én is észrevettem,mert nem foglalkozott semmijével.
Kb 4 évig csak a számítógéppel foglalkozott és azok a rendes osztálytársai is megszakították vele a kapcsolatot,akik keresték egy kicsit is.
A változás 9. Korában jott el, mikor már mégjobban csúfolták és kiközösítették.
Rájött hogy nem foglalkozik magával...elkezdett foglalkozni és még 8. Év végén fogszabályzót is kapott,szóval állítása szerint teljesen megváltozott.
Elkezdett sportolni ,teljesen leszokott a gépről es jó frizurát csinált.
10 évben azt mondta hogy már minden megváltozott.
Semmi nem történik már...nem csúfoljak es nem bántjak.
Én folyamatosan kerestem a probléma okát, hogy miért van itthon mindig,de mivel ő ezt annyira szégyenlte, hogy mások bántják őt, hogy inkàbb idáig titkolta.
Mikor bementem az iskolába kikérdezni az osztálytársait értelemszerűen egész mást mondtak.
Itt jön a lényeg hogy onnantól már elkezdhetett volna barátkozni és barátnőzni,de tudatosan nem tette.
Azért,mert 15 évesen azt gondolta hogy majd hívni fogják... eltelt 1 év...nem hívta senki
Eltelt még 1 év es senki.
17 évesen minden szabad idejében otthon van és fekszik az ágyban.
Most lett 18 éves és már csak egy jó munkát és egy kis házikót szeretne majd egész életére. :(
Azt mondta hogy azért nem tesz már semmit sem azért, hogy jobb legyen, mert ő már lekésett a dolgokról. Az iskolában minden eggyes szünetben inkább egyedül van valahol és zenét hallgat.
Mindig arról álmodozott,hogy iskolás korban torténnek meg vele azok amire vágyott.
Hogy lányok szemezzenek vele,csókolózzon,szexeljen,bulizzon,barátkozzon,legyen társasága akikkel szórakozhat.
Tudja hogyha otthon ül akkor ezek nem fognak maguktól jönni,de mivel már állítása szerint ezeket már 14-16 évesen kezdik el az emberek,így már nagyon rossz lenne neki az hogy elkezd próbálkozni es a kortársai már rég túl vannak azon amit ő csak most kezdett el.
Meg hogy mi értelme van késve elkezdeni azt amit már rég csinálni kellene.
Irígykedne a fiú barátaira, hogy ők nem szüzek és hogy őket szeretik a lányok.
Ő meg még lánnyal sem beszélt sosem.
Apropó...ehhez kapcsolódóan még azt mondta, hogy azért nem kezd el barátnőt keresni,mert egesz életében itthon ült és nincs miről beszélgetnie a lányokkal,akkor minek éljen át kudarcot, hogyha teljesen biztosra tudja, hogy semmi eséllye emiatt.
Ami sajnos tényleg így van. :(
Meg azt gondolja hogy melyik lány az aki össze jönne egy magányos fiúval,aki szűz, sosem csókolózott, nem jár sehova és barátai sincsenek?
Feleséget és családot meg azért nem szeretne,mivel ő bulizni,szórakozni,csajozni és barátkozni szeretett volna, de mivel ezeket már "lekéste" és 23 évesen már családot kellene alapítani így nagyon rosszul érezné magát, úgy hogy nem élte ki magát.
Ezért inkább nem is próbálkozik senkivel beszélgetni,baràtkozni és barátnőzni. :(
Lányoknál még egyszer sem próbálkozott,inkább, mikor szerelmes volt, nem mondta meg a lánynak, hanem nézte ahogy a lánynak más barátja lesz.
Akármilyen megoldási lehetőségre talál egy kifogást, csak hogy ne kelljen szembesülnie azzal,hogy másnak jó kamaszkora volt és van Ő meg sosem csinált semmi olyat,amit a vele egykorúak. ( nem piálás és drogozás...azt utálja)
Mikor pár jó pillanatában belegondol, hogy talán ki kellene menni kicsit ismerkedni éd szórakozni,egyből az jut utána eszébe,hogy már minek,mikor már lekéste a jó dolgokat.
Na meg hogy mégis kivel szórakozzon?
Össze foglalva.... a fiam 18 évesen inkább az egész fiatalkorát és életét teljesen egyedül szeretné leélni,mert tudatosan nem tesz már inkább semmit,mivel már szerinte neki már társaság szempontjából tökmindegy mi lesz,mivel már lekéste azokat a dolgokat amit szeretett volna fiatalkorában csinálni és huszon évesen már nem ugyan az, mint tizen évesen.
Én mikor ezt a törtènetet hallottam egy világ tört össze bennem és talán még a végére nem is tudtam megszólalni.
Ez a fiam terve az egész életére? :( Hogy inkább már nem is próbálja meg jólérezni magát,hanem inkább az ablakból nézi hétvégénként a vele egyidőseket,ahogy szórakozni mennek?
Pedig egy nagyon jó ember.
Nem beszél csúnyán és nem bánt senkit.
Szőke kékszemű,de már azt is felhozza problémának, hogy minek kezdjen el csajozni,mikor a lányok sokkal jobban szeretik a nem szemüveges fiúkat? (A sok gépezés miatt rossz lett a szeme,de ezt is csak nemrég mondta el)
Minden olyan problémát megtalál és KItalál aminek a segítségével lesz még 1 indok? Hogy ne próbálja meg. Pedig nagyon nagyon szeretné mindezt.
Ő is tudja hogyha elkezdené akkor sikerülne,de valamiért azért sem kezdi el.
De főleg azért,mert szerinte már nagyon rossz érzés lenne azt látni, hogy a kortársai már mindenen túl vannak,de ő még azoknak a dolgoknak a közelében sem járt.
Elrontottam a fiam életét? Ilyen rossz szülő voltam? :(
Mit tegyek most? Ez már innen tényleg visszafordíthatatlan?
Mert az egyszer biztos, hogy magától már soha nem fogja megpróbalni,pedig tudja hogy máshogy nem sikerülne és inkább szenvedni szeretne magányosan.
Te úgy élted le az egész életedet, ahogyan 18 évesen gondoltad?:)
Az, hogy az egész életét a szobájában töltötte, Rajtad múlt, meg egy csecsemő, kisgyerek, nagy gyerek nem önállóan dönt erről, azt teszi, oda megy, ahova a szülő viszi. Viszi sportolni, múzeumba, színházba, kirándulni, játszótérre, zeneiskolába, tánciskolába, hangversenyre, házizsúrba. Na most arról ki tehet, hogy nem vitted sehova?
Szerintem ezt maga a fiú írta ki, teljesen olyan az egész, mintha ő panaszkodna és megerősítést várna, csak félt, ha direktbe teszi fel a kérdést, akkor rátámadnak még jobban.
:/
Hasonlók jutottak eszembe, mint 21-esnek.
Nem értem, pl. a kirándulás elutasításának mi köze van ahhoz, hogy a fiad utál emberek közé menni. Ha szüleivel és testvéreivel együtt kirándul, az miért nem jó? Habár a kérdésedből azt sejtem, hogy nincs testvére és egyedül neveled, tehát kettesben mentetek volna.
Ha pl. óvodás kora óta mentél vele kirándulni, miért utálta volna meg középiskolás korára?
Legföljebb nem az anyukájával akarna menni, de a kirándulás tipikusan az, amit nemcsak nagy csapatban, nemcsak néhány ismerőssel, hanem akár egyedül is lehet űzni.
Hasonlóan bizonyos sportokhoz, pl. a biciklizéshez.
Azért említem a testmozgást, mivel az nemcsak a testnek, de a léleknek is jót tesz.
Szomorú, de nem ritka, hogy valakit kiközösítenek az osztálytársai. Akkor keresni kell más társaságot, akik hozzá hasonló értékrendűek, akiknél nem sikk a másik cikizése, bántása, ahol nem a macsózás megy, hanem a többiek hozzá hasonló lelkületűek. Ha van közös érdeklődési kör, akkor máris azzal foglalkozik mindenki, nem egymással. És ilyen helyen lehet a legegészségesebb módon barátokra vagy éppen szerelemre találni.
Szerintem a fiad depressziós. Próbáld meg finoman rávenni, hogy pszichológushoz eljussatok. Lehet, hogy a pszichológusnál olyanokkal fogsz szembesülni, ami neked is kellemetlen lesz, erre készülj föl! Könnyen lehet, hogy az általad jó szándékkal elkövetett nevelési hibák ki fognak ott bukni! És persze anyagilag is áldozni kell rá, remélhetőleg ez nem túl nagy teher számotokra.
Figyelj nem mindenkinek van igénye arra hogy megházasodjon és gyerejei legyenek. Én is például egy jól kereső munkát szeretnék és egy szép házat és egyedül szeretnék élni.
Persze ha a fiad nem így gondolja, csak egyszerüen fél a kapcsolatoktól az emberekkel, akkor sosem késő elkezdeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!