Normális/általános dolog, hogy a szüleim azt sulykolják, hogy életképtelenek vagyunk?

Költözés előtt állunk, most nézegetünk lakásokat, de a házépítés is szóba került.

A szüleim folyton beszólogatnak, hogy mi nem leszünk képesek életben maradni a párommal (24l, 29f).

Olyanokat mondanak pl.:

-éhen fogunk halni, mert nem tudunk főzni

-a macska fog éhen halni, mert elfelejtjük megetetni, megitatni (ezért nem vihetem magammal a SAJÁT macskám)

- ház körüli munkákat nem fogjuk megcsinálni és biztos benő a gaz meg a fű mindent

-nem fogunk se mosni, se takarítani

-a szemét halmokban fog állni, meg a tányérok a mosogatóban

Na mármost tényleg azt gondolják hogy ott fogunk elpusztulni felnőtt emberként, mintsem hogy megcsináljuk ezeket? Mert elég komolyan mondják.

De még egyszer sem hallottam a híradóban, hogy "a 30 éves József és neje a mirelit pizza fagyos zacskóját kívülről nyalogatva halt éhen, mert nem tudta bekapcsolni a sütőt."

Egyébként nagyon bizonyítani se hagynak (miért is kéne bizonyítanom?), mert bármit teszek egyből nem felel meg nekik, mert ők nem úgy szokták, innentől kezdve csak rossz lehet.

A lényeg hogy ennek az egész "aggódásnak"(inkább fenyegetőzésnek) semmi haszna azon túl hogy csak megrendítsék az önmagamba vetett hitem. Miért jó ez nekik?

A szülő dolga nem az lenne hogy támogassa a gyerekét, hogy "ne aggódj lányom, biztosan menni fog, de ha mégse majd segítünk?"

Hozzátenném hogy a szüleim 20 évesen egy babával költöztek külön. És felnőttem én is. Igaz a módszereik hagynak némi kivetni valót...