Mit tegyek Anyukámmal?

Úgy szégyellem magam, hogy 38 éves anyukaként le kell írnom a problémáimat...

Édesanyám nagyon sokat segít munka mellett vigyáz az unokájára és sokszor küld kaját hétvégére. Többször mondja, hétvégén, hogy ne menjünk nehogy megfázzunk, nem kell neki a segítség Apukám bevásárolt mindent. Pihenjünk, csináljuk csak a dolgainkat. Van elég... Mosni, takarítani gyereket nevelni... Aztán meg derült égből a villámcsapás egy-egy látogatás alkalmával nekem esik és ordítva elzavar, hogy én semmit sem segítek neki. De ha odamegyek, hogy főzzünk együt, kiteregetek, azt mondja, hogy megzavarom a napi rutinjába, menjek csak haza.

Volt hogy oda költözünk hozzájuk, hogy segítsünk a nagy házban, vagy átvesszük tőlük a házat és veszünk Nekik egy lakást. De pár nap múlva elzavart, hogy ő az ő életét már nem tudja megváltoztni. Nem is akartuk, csak segíteni szerettünk volna. Igaz, volt az életében jó pár tragédia, de azok engem is megviseltek. Úgy érzem mintha engem vádolna ill. rajtam akarná levezetni a feszültségét... Nem tudom mit tegyek.

Múlt héten meghalt a párom apukája, és most azért nem beszél velem, mert nem akar eljönni a temetésre. Nekem meg nagy szükségem van rá! Olyan tehetetlen vagyok :(