Én vagyok a hibás?

Sziasztok! 22 éves lány vagyok. A szüleimmel elég rossz a kapcsolatom. Megpróbálom minél rövidebben elmesélni. Mikor baba voltam, az anyám nekem sírt, hogy vele rosszul bánnak mamámék. Ő mesélte ezt. Én csak néztem őt, de szerintem érezhettem, hogy baj van. Amikor 1 éves lettem rengetegszer sírtam, és a fejemet a kiságyba belevertem. Nem tudom miért csinálhattam. Lehet éreztem a feszültséget. Sokszor rosszul aludtam éjszaka, és mikor már harmadjára ébredtem fel éjjel, apám beledobott a kiságyba , és mondta, hogy mostmár fogjam be. Anyám elvileg leb.szta. Gyerekként semmitse kellett otthon segítenem. Vettek nekem Play Station 1et , és mondták, hogy ezzel biztos lekötöm magam. Mintha nem akarták volna,hogy a nyakukon lógjak. Ritkán játszottunk együtt valamit. Mikor nagyobb lettem (7éves) és a szülinapomat ünnepeltük,akkor anyám mindig rám szólt, hogy felvágja a tortát, de előbb a vendégek kapnak. Nem voltam irigy, de rosszul esett,mert szerintem az ünnepelté az első szelet. Ő meg mondta,hogy bunkó vagyok.Aztán anyám egyre feszkósabb lett , és készültünk Mikulásra, de eltűntek a csomagok, és anyám kiabált velem, hogy : te tüntetted el hülyegyerek? És a lábamra vert tiszta erővel. :'( 8 éves voltam kb. Meg mikor rossz jegyet kaptam , ordibált ,hogy soha az életben nem lesz belőlem senki. Meg ha ideges volt, folyton belémkötött 10/8 igazságtalanul(annyi bűnöm volt,hogy kupi volt,vagy halkan köszöntem a az utcán,nem fesültem hajat,rosszabb jegy stb) én meg az asztal alá menekültem, és sírtam, és könyörögtem, hogy hagyja abba. Sokszor lemenekültem a magyar vizslámhoz, és megölelgettem.12 éves koromban anyunak új pasija lett, és a pasi sokszor ellenem fordította anyut. Egyszer a borotvával elvágtam magam,erre anyum ennyit mondott: mert egy bena vagy. Erre a pasija csak helyeselt. Utána elkellett költözni az ország másik végébe, és új suli. Ott folyton bántottak lelkileg, az első évben ritkán volt jó napom. Egyszer emlékszem menstruáltam , és kértem anyut hadd menjek később boltba. Erre nekem jött és elkezdett ütni vágni, hogy majd ő tudja én mikor menjek. És dühös lettem nagyon. Erre beszólt hogy: te ebbe a lakásba nem lehetsz mérges,mert semmi jogod hozzá. Aztán 14 évesen buktam kémiából, (apám leakart utazni,hogy blbeleverje a fejem a a falba)jartam magantanarhoz,aki megakart erőszakolni. Hazamentem , de nem mertem elmondani, mert anyum akkoriban napi szinten vert kb 2 hétig stb. Aztán idősebb koromban is megvert párszor,egyszer unokatesóm előtt,mert egy órával hamarabb akartam elmenni otthonról. Ja és megszülte hugimat de olyan mintha nekem szülte volna.. 20éves koromban munkát kaptam egy barkácsboltban,egy 51 éves nővel dolgoztam együtt, de ő a család barátja,és már 6eves korom óta ismer, és mondta,hogy egy tündéri gyerek voltam mindig. Arra a nőre egyébként úgy tekintek,mintha a potanyukám lenne. Egyszer meséltem neki róla anyuról,és sírva fakadtam. Ő megölelgetett,és mondta, hogy próbáljak erős maradni. Aztán anyámat meg leb****a, azóta visszább vett. Anyámnak ezeket felhoztam,hogy neki a pasik többet értek,sokat bántott stb. És kiakadt,hogy egy hálátlan szemét vagyok,gürizett értem, csomoszor stresszelt,és ezt erdemli. Én megmondtam,hogy én sose kértem tőled pl pénzt,max ha nagyon ritkán buliba mentem, mindent megtettem neked,mindig melletted álltam stb. Sajnálom ha hosszú lett , de ez a lényeg,hogy szerintem oktalanul kaptam a bántásokat. Tényleg hálátlan lennék?