Magyarországon milyen családvédelmi rendszer van? Mit jelent ez?

Sok igazság van abban, amit az első ír. Van a Gyámhatóság, a Családsegítő, ahol szociális vagy jogi végzettségűek dolgoznak. Elvileg segítik a rászoruló családokat, ellenőrzik, ahol gond van a gyerekekkel, de valójában érdemben nem tesznek sokat.

Más az elv, és más a valóság.

A családvédelmi rendszer az általános kifejezés, a teljes szociális hálót takarja tulajdonképpen a családok vonatkozásában. Ide tartoznak a családsegítő szolgálatok, a gyermekjólétik (bár tavaly január óta már más az elnevezés, de a lényeg ugyanaz), a gyámhivatalok, a nevelőszülői hálózat, az átmeneti ellátást nyújtó intézmények, de még az iskolák, óvodák jelzőrendszeri hálózata is mind a családok védelmének rendszerébe tartoznak.

A családsegítő (jelenlegi nevén család- és gyermekjóléti szolgálat) alapvetően önkéntes ellátást nyújt. Nem csak családosoknak egyébként, hanem bármilyen 18 éven felüli embernek, aki segítségre szorul, nagyon sok pl. a magányos nyugdíjas ügyfél, de ez most mellékes. Család szintjén maradva: ez önkéntes ellátás, tehát ha anyu-apu besétál, hogy pszichológusra, jogi segítségnyújtásra van szüksége, esetleg ügyintézésbeli vagy egyéb szociális segítségre, akkor kap egy családsegítőt, aki a szükséges - és előre eltisztázott - dolgokban segít. Addig marad a család mellett, amíg szükség van rá, és természetesen ingyenes a dolog, azonban ahhoz, hogy a "rendszerben" maradhasson a család, és jogosult legyen az ellátásokra, rendszeres kapcsolattartás szükséges. Havi háromszori találkozás, családlátogatások, a felajánlott programok kihasználása, stb.

Szintén a családsegítő feladatköre, ámbár nem önkéntes dolog a problémás családok ellenőrzése. Ide tartozik az, ha az iskola, óvoda jelzést ad, hogy gond van a családdal, nem jár a gyerek az intézménybe, vagy azt tapasztalják, hogy gond lehet otthon. Ide tartoznak a válóperes ügyek, ha a gyámhivatal környezettanulmányt kér, vagy ha egy idősebb gyermek (enyhébb) rendőrségi ügybe keveredik. Ebben az esetben is megilleti a családot a fent felsorolt többféle ellátás, azonban a jelzések okán kötelező a kapcsolattartás, minimum fél évig, vagy a probléma megoldásáig.

A családvédelem következő lépcsőfoka a gyermekjóléti (jelenlegi nevén család- és gyermekjóléti központok). Ők hatósági ügyekkel foglalkoznak, azaz védelembe vett gyerekekkel, átmeneti nevelésben lévőkkel és olyanokkal, akiknél családból kiemelés várható. Utóbbiak gondolom egyértelműek, a védelembe vétel pedig azt jelenti, hogy a családot már nem csak a családsegítő, de a gyámhivatal is ellenőrzi, de még megpróbálják rendbehozni a család életét. Ilyen pl. a csúnya válások, ahol a gyerek lelkileg veszélyeztetve van, vagy ahol elhanyagolás, családon belüli bántalmazás gyanúja merül fel, esetleg a gyerek 50 óránál többet hiányzik intézményből.

Az "asztal másik oldala" a gyámhivatal, ők jogászok, hivatalos személyek, hatóságként járhatnak el. Ők döntenek a kiemelésről, vagy a védelembe vételről, a családsegítő csak(!) javaslatot tehet az alapján, amit a családban tapasztalt.

És az első kedves válaszoló rosszindulatú megjegyzésére válaszolva: a szociális szféra minden esetben hivatás, nem munka vagy jó buli, ugyanis hiába állam bácsi tartja fent, még az elmúlt évek hisztijei után is az egyik legrosszabbul fizetett munka kis hazánkban.

Nagyon szívesen mondok körülbelüli összeget is, hogy értsd, nem túlzok: diploma mellett kerestem 115ezer forintot szakmában.

4-es válaszoló nagyon jól, szerintem érthetően leírt mindent.

1-es válaszolónak pedig gratulálok, no comment kategória..:-(

(Képzelem milyen jelentős, társadalmilag hasznos munkát végezhet, jellemzően az ilyenek köpködik le a közfeladatot ellátó dolgozókat)

Egy kedves ismerősöm 20 éve dolgozik a családsegítő szolgálatnál, én őszintén csodálom, hogy hogyan bírja ép lélekkel.

Ha az első hozzászóló csak annyit tenne, hogy egy héten keresztül kísérné és végignézné, hogy miből áll a munkája, akkor - ha minimális önkritika szorult belé - szégyenkező fejjel kérne bocsánatot az általa leírtak miatt.

Szívesen megnézném őt, amikor - ha már ott van - hasznossá teszi magát, és hányingerét leküzdve segít kitakarítani egy szellemileg kissé leépült, de önmagát még ellátni képes idős, egyedülálló férfinál, akinél hónapok óta, egy dugulást miatt már nem csak a fali csapban és lavórokban gyűlik a vizelet és nem csak a fürdőszoba közepén áll nagy kupacban az emberi ürülék, hanem a lakás egy erre a célra még kevésbé alkalmas helyiségében is.

Megnézném, ahogy egy, a várandósság egyértelmű jeleit mutató, de azt tagadó kiskorú lányt az ő és a szülei tiltakozása ellenére hogyan próbál orvosi vizsgálatra bevinni - mert neki ez feladata.

Megnézném, hogyan éli meg, hogy ha néhány órán keresztül, amíg egy gyerekpszichológus megérkezik, ő beszélget egy 12 éves kisfiúval, akit kétségbeesésükben, jobb ötlet híján a családsegítőbe vittek be a polgárőrök az iskolából, miután épp, hogy sikerült megakadályozniuk, hogy a kisfiú, akinek a végstádiumú daganatos beteg édesanyját a saját kérésére otthon ápolta a a férje, arra érkezzen haza az utolsó órája után, hogy a házuk előtt rendőr- és mentőautó áll, helyszínelés folyik, mert az apukája nemrég összeesett az udvaron és meghalt.

Megnézném, mennyire bátran lép fel egy kb. 10 fős, több generációs roma családdal szemben a 60 kilós kolléganője támogatását élvezve, akikkel épp azt kell közölni, hogy a 6. gyereket, aki még az újszülött osztályon van, nem hozhatják haza olyan körülmények közé, ahogy élnek, és ha nem tudják a megfelelő feltételeket biztosítani, akkor kénytelenek lesznek kiemelni a gyereket a családból.

Megnézném, hogy mennyire talpraesetten kezeli azt a helyzetet, amikor egy skizofrén anya, aki nem hajlandó rendszeresen szedni a gyógyszerét, a munkaidő lejárta előtt 10 perccel megjelenik a Családsegítőben egy 20 centis pengéjű késsel hadonászva, a másik kezével a 2 éves, kétségbeesetten zokogó kislányát rángatva maga után, és az üvöltözi, hogy csináljanak valamit a gyerekkel, mert ő megöli magát.

Azt meg mindenkinek a fantáziájára bírom, hogy ezt a munkát két (nem bölcsész) diplomával, nem napi 4 órában több százezer forintért csinálja-e, vagy kb. annyiért, amit egy bizonyos áruházlánc szorgalmas pályakezdőknek ajánl bolti eladó munkakörben.