Az utóbbi időkben a testvérem lett az "isten" anya szemében?

3 éve elköltözött otthonról a nővérem. azóta éjjel nappal azt hallgatom, hogy mennyire büszke rá, saját lábán áll, önálló, hasonlók. sokszor nekem mondogatta is, hogy erre-arra nem vagyok képes, gyerek vagyok, egyedül nem maradnék életben ilyesmik.. azért baromira rosszul esik.. és el is felejti, hogy a nővérem úgy költözött el, hogy a párja igencsak tehetős - ő is, és a családja is. a srác családjától gyakorlatilag ingyen kaptak lakást, bútorokat, mindent. nyaranta nyaralás, ilyesmik. a nővérem éppen ezért csak dolgozgat, havi 90-100 ezret keres, de mivel a srác oldaláról van bőven, nem szűkölködnek. ellenben itt vagyok én, napi 8-10 órát dolgozok, minden nap 4-kor kelek, általában este 7 körül érek haza, örülök neki, hogy megkapom a 120 ezret, örülök, hogy a tanult szakmámban találtam munkát, és nem keresek úgy, hogy elköltözhessek. a párom szintúgy, vendéglátós, szerencsétlen a lelkét is kidolgozza, a pénze neki is 120 körül van, tehát egyszerűen nem telik nekünk lakásra Pesten. (ott dolgozunk mindketten, de horror árakon vannak szobakonyha lyukak.. ) autónk sincs. hiszen, mivel otthon élünk mindketten, a fizetéseinkből haza adjuk a rezsire, egyéb dolgokra valót. nekem pl. minden hónapban marad 70 ezer ftom. abból esélytelen fenntartani egy autót vagy lakást. mégis én vagyok a szr, és elfelejtik, hogy a nővérem sem lenne önállóbb, ha nem talált volna egy pénzes pasit maga mellé. és már nagyon rosszul esik, hogy ezt kell hallgatnom állandóan, hogy ő mekkora király, bezzeg én... nem egy vita volt már abból, és mikor ki mertem ejteni azt, hogy "persze, ha nekem is gazdag pasim lenne, már nem élnék otthon", akkor ment a felháborodás, hogy hogy merészelek ilyet mondani.......... komolyan elegem van már.. mit lehet tenni? semmit... nincs pénzem arra, hogy elmenjek. kénytelen vagyok tűrni. de elegem van már...

23/N