Mennyire hagyjátok, hogy a gyereketeknek új hobbija legyen?
6 éves a lányunk, 5 éves kora óta jár lovagolni.
Ő szeretett volna menni már legelőször is, így jött haza egyszer az oviból (mellé még az is volt, hogy pónit akar, de azzal várunk). Oké, egy éve jár, szereti. Viszont most kitalálta, hogy unja és szeretne táncra járni két barátnőjével. Vagyis ezt olyan január óta mondogatja, az utóbbi időben már hisztik is voltak a lovaglás miatt, hogy nincs kedve menni, nem akar felülni a lóra, nem száll ki a kocsiból. Én meg nem akarom erőltetni és beírattam táncra, heti 2 alkalommal fog járni. Mellette jár angolra és úszni, jövőre szeretném, ha zeneiskolába is menne, de azt sem erőltetjük. De anyukám szerint ez nem jó, mert így nem tanulja meg, hogy amit elkezd, azt végig kell csinálnia és hogy kiskoromban ő sem engedte, hogy abbahagyjam az úszást, vagy a zongorázást.
Ja, az eredménye az lett, hogy a strand közelébe sem megyek, úgy megutáltam az egész épületet, zongorázni pedig hiába tanultam 8 évig, kaptam saját zongorát, 16 éves korom óta semmire nem emlékszem és nem is ültem előtte. Plusz a mai napig emlékszem, hogy mennyit sírtam és könyörögtem, hogy kipróbálhassak mást, vagy hogy ne kelljen járnom, de anya csak azt hajtogatta, hogy "ezt választottam, ezt kell csináljam" (úszni 5 évesen akartam, zongorázni meg elsősként, szóval nem épp a meggondoltság vezérelt).
"A hobbi (eredeti angol írásmóddal hobby) a korábbi „passzió” vagy a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve." Wiki
Tehát a hobbi az, amit kedvtelésből végzel, ami nem szolgál más célt, mint a kikapcsolódást, szórakozást. Onnantól kezdve, hogy a szülő, vagy bármely felsőbb hatalom ebbe beleszól, korlátozza, vagy kötelezővé teszi, pont a hobbi jellegét veszíti el, és teljesítendő feladattá válik.
Az, hogy egy hatéves próbálgatja magát, belekóstol ebbe is, abba is, teljesen természetes, mint ahogy egyik válaszoló írta, ez felnőttnél sem zajlik másként. Nekem is volt már életem során számtalan hobbim, volt, amit meguntam, volt, amit beláttam, hogy nem nekem való. Nem azt kell megtanulni a gyereknek, hogy amit elkezdett, azt végig is kell csinálni (és akkor itt felmerül a kérdés, hol van a lovaglás vége? Ha már 70 évesen nem tud felmászni a lóra, akkor mondhatjuk, hogy elérkezett a végére?), hanem hogy vannak kötelezettségek, amiket meg kell csinálni, és van a szórakozás, a szabadidős tevékenység, ami az ő örömét szolgálja.
És igen, az ilyen erőltetéseknek az lesz vége, hogy a gyerek az egész tevékenységet megutálja, és soha többé a közelébe sem fog menni.
Tegyünk már különbséget a hobbi és a tanulás/jövője között.
Igen, az iskolát vagy a németet erőltetni kell, mert ezen a jövője múlik, ez nem választás, nem demokrácia kérdése.
A hobbinak meg had válasszon olyat, amilyet ő akar, itt had legyen egy kis szabadsága.
Másrészt az új hobbikkal együtt nem kell rögtön a pónitól az atomrakétáig mindent megvenni. Azt bőven elég akkor, ha tényleg úgy tűnik, hogy ez már végleges. De miért ne hagynád próbálkozni, hogy mi illik hozzá, hogy mit szeret.
Anyád felfogása nem normális. Meg amúgy is egy hobbinál mit jelent az, hogy amit elkezd, azt végig kell csinálnia??? Se a lovaglás, se a tánc, se semmi nincs időhöz kötve. Tehát nincsen VÉGE egyiknek sem. Nem olyan, mint az iskola, hogy X évig tart és akkor vége és aztán kapsz egy oklevelet, hogy jaj de ügyes voltál, végigcsináltad! Mégis anyád szerint hol van egy hobbinak a vége???
Nem épp ott, ahol megunja az ember, és már nem csinálja szívesen?
A hobbinak épp az a lényege, hogy nem kötelező, hanem magunknak választjuk és addig csináljuk, amíg jól érezzük magukat a tevékenység közben. Ha megunjuk, akkor meg keresünk más hobbit és kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!