Mennyire hagyjátok, hogy a gyereketeknek új hobbija legyen?

Hét évesen iskolába kerülve én is rinyáltam, hogy nem akarok modern táncra járni, mert az egyik lány ugyanott táncolt, és milyen béna dolgokat csinált az osztályteremben, és nekem ez nem kell.

Húsz év telt el, és a mai napig bánom, mert késő volt már, mire rájöttem, hogy mégis milyen jó lett volna a dolog. És nekem igenis jót tett volna, ha anyám nem von vállat első szóra, hogy jó, akkor nem kell.

Vannak finom határok, pl. amit veled csináltak a szüleid, az már a nem jó kategória. Meg kell találni azt a pontot, amikor már tényleg több kár, mint haszon - de nem szabad első szóra ráhagyni a gyerekre mindent, mert azzal csak azt tanulja meg, hogy anyu úgyis elintéz mindent.

Most tegyük fel, hogy mondjuk lett volna lehetőségetek az elmúlt egy évben pónit venni (mert lássuk be, ha sok hónap után szereti a gyerek, akkor megvan a ráció, hogy megéri, tehát akár lehetett is volna) - szóval akkor most mi lenne szerencsétlen állattal?

A gyereknek - a maga szintjén - meg kell tanulnia felelősséget vállalnia a tetteiért. Ilyen pl az is, hogy választott valamit, akkor ne az első nyikkanásra adja fel, hanem akkor át kell beszélni, hogy miért döntött így, miért nem jó már, ha egy hete még szerette, nehézség miatt, mert akkor lehet rajta javítani stb stb... És ha megpróbálta, és mégsem megy, akkor meg lehet beszélni, hogy rendben, de ez az ő döntése, és akkor bizony nem gondolhatja meg magát egy hét múlva.

Milyen elkényeztetés?? Ha nem próbálunk ki dolgokat honnan tudjuk hogy szeretjük-e és érdekel-e minket?? Hihetetlen milyen földhözragadt rosszindulatú emberek vannak.

Kérdező, ha táncolni akar lovaglás helyett akkor hagyd neki. Még csak gyerek. Senki nem úgy születik hogy tudja mit szeretne, de ha rájön lehet egy életre szóló hobbyt is találhat magának.

Egyáltlaán nem baj, hogy új dolgokat is ki akar próbálni, ha van rá anyagi lehetőség, csak értelmes keretek közé kell szorítani. Pl. pónit nem veszel neki, csak mert a lovaglás az új dilije. Vagy több tízeres, legmárkásabb, vadiúj felszerelést se egy akármilyen random hobbihoz.

Nagyon nem is erőltetném azt, amiben nem érzi jól magát, kivéve, ha épp valami egyéb dili miatt hisztizik és nem akar menni vagy volt egy kis kudarcélménye. Arra se járatnám, ami egy kisebb vagyonba kerül. A szülőnek kéne legyen elég esze még jó ideig, hogy ezt határok közé tudja szorítani.

"Két nagy pofon kéne neki."

Neked meg 12 :)

Nekem a németet erőltették, bár abból sok haszon akkor nem lett, csak később, de akkor már magamtól tanultam.

Nem erőltetek semmit, a lányom is lovagol, imádja, őt lasszóval sem lehetne eltántorítani, évek óta űzi. A fiam szeszélyesebb, hogy mit szeretne mit nem, én finoman igyekszem megbeszélni, hogy azért havonta ne váltsunk, de eddig nem volt gond. Amit akar, kipróbál, ha nem tetszik, nem erőltetem. Ahogy olyan ételt sem nyomok le a torkán, amit nem szeret :-)

Nálam hagyták. Pl. 14 évesen nagyon gitározni akartam, kaptam egyet a szomszédtól, nyáron reggeltől estig gyakoroltam rajta. A szüleim vettek nekem karácsonyra egy rendeset, aztán három hónap múlva meguntam, mert kitaláltam, hogy most már röplabdázni szeretnék, és nincs rá időm. Aztán újra elővettem, megtanultam rendesen játszani rajta kb. egy évre rá, de vagyok annyira makacs, hogy ha a szüleim erőltetik, akkor szerintem dacból rá se nézek többé.

Egyébként papíron már felnőtt vagyok, 22 éves, de tavaly jöttem rá, hogy engem a japán kultúra jobban érdekel, mint hittem, és ha elvégeztem a jelenlegi tanulmányaimat, akkor majd elkezdem megtanulni a nyelvet. Szóval nem adnék neked gyereknevelési tanácsot, mert gyerekem nincs, csak a saját tapasztalatomat írtam le, az pedig annyi, hogy érdemes lehetőséget biztosítani, én nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy megtették.

Aki szerint meg két nagy pofon kellene neki, annak biztos remek gyerekkora lehetett...

"Neked meg 12 :)"

Jól tippelem, hogy hasonló az életkorod?

Mert aki nem veled ért egyet az 12 éves mi? :) Gratulálok, ennyi ésszel én inkább téged nézlek ilyen korúnak, meg egy címeres ostoba primitív embernek.

Remélem nem szaporodsz.