Normális ha a jómodú szülők direkt nem engedték tanulni a gyereküket és nem segítették, hogy egyszer átvegye a családi vállalkozást?

Szüleim a semmiből építették fel magukat. Érettségijük volt, a diplomát és az angol vizsgát 42 évesen tették le. Soha nem támogatták, hogy tanuljak, az elvük az, hogy előtte bizonyítani kell ahogy ők tették! De manapság tanulás nélkül hogyan és mit lehet bizonyítani? Sajnos 4 ponttal csúsztam le az állami támogatottról, de amúgy is kijelentették hogy ők egyetemre 1 forintot nem adnak. Először keressek pénzt aztán lehet menni egyetemre meg tanfolyamokra.

Normál esetben a szülők azt akarják hogy a gyerekük egyszer átvegye a cégüket, tanuljon. De ők még azt se engedték hogy diákmunkában középiskolásként a legalja melóra beálljak. Soha nem főnöknek akartam odamenni, az elejétől mindent meg akartam tanulni! Később a saját fizetésemből elmentem targoncás tanfolyamra, hogy ezzel is bizonyítsak és jelentkeztem az apámnál, hogy itt a papír, jönnék a raktárba melóra! Visszautasított, mert hogyan nézne ki az, hogy ő a saját fiát beteszi a cégbe, elvenném más ember elöl a munkát akik még jelentkeztek.

Az egész filozófiájuk ez. Hogy soha semmit nem szabad adni a gyereknek nehogy valaki azt higgye hogy ők támagatják bármiben. Mert az szerintük olyan mint a korrupció.

Ahhoz képest hogy mára már megtanultam volna a szakmájuk nagyrészét és akár 10 éven belül átvehetném a céget, egy gyárban melózok másoknak (bár sokat tanultam) és gyűjtök az egyetemre, angoltanfolyamra. De a szüleimet nem érdekli. Anyám kijelentette hogy 5-10 évig bírják még aztán eladják az egészet! Mert ne higgye senki hogy ők csak úgy alátettek bármit a gyereküknek. Tiszta beteges ez szerintem.

Az egész onnan jön hogy nekik nem volt semmijük, csak jókor voltak jó helyen, aztán ezt most valami óriási dolognak állítják be utólag. Ők régen nem is akartak tanulni, csak 40 évesen jöttek rá, hogy kéne.