20 éves vagyok de anyám állandóan kutat a cuccaim között. Jogos a felháborodásom?

Nyáron 3 hónapot külföldön dolgoztam, nem voltam otthon. Hazajöttem, egyszer csak anyám közli velem hogy megtalálta (a mellesleg 2 éve nem hordott hátizsákom kis zsebében) a cigimet amiről én mér rég el is felejtettem hogy van meg amúgy is kb háromhavonta ha szívok egy egy szálat, éshogy én dohányzom, leheljek rá azonnal, és a tüdőbaj fog engem elvinni figyeljem meg. Irtózatos veszekedés lett belőle, és a végére még ő volt felháborodva hogy kérjek tőle bocsánatot, mert biza ő csak takarított a szobámban (aha a hátizsák kiszsebét is, meg még ki tudja milyen dolgaim találta meg amiről már rég elfeledkeztem). Én ez után 1 hétig nem mentem haza eztuán, barátoknál voltam. Akkor meg azért hívogatott mert attól félt hogy apám megint megveri mert nem mentem haza és ez is miattam lesz. Azzal is fenyegetőzött hogy elmondja apámnak meg a többi rokonomnak hogy dohányzom és hogy milyen csúnyán beszéltem vele mikor ezt számon kérte rajtam. Ennek a veszekedésnek az lett a vége hogy szeptember óta nem beszélünk egymással csak ha nagyon muszáj, és még mindig nem tágít amellől hogy én kéne bocsánatot kérjek tőle. Egyébként apámmal sem beszélek már régóta mert ő meg egy nyomorék alkoholista akivel szintén együtt lakom. A suli melletti diákmelóból nem tudnám magam eltartani, szóval elköltözni nem tudok, nyáron majd megint megyek külföldre, ott picit lenyugszom majd.

Egyébként egész gyerekkoromban ez ment, feltúrta mindenemet, az általános iskolai naplómat is elolvasta ahol leírtam hogy utálom őket mert apa egy alkoholista de nem válik el tőle mert anyám még el sem bírná magát tartani. Akkor is én kellett bocsánatot kérjek, és soha többet nem írhattam naplót. Hiába múltam 20 mindig el kellett kéredzkedjek bárhova megyek,de szeptember óta csak fogom magam és lelépek szó nélkül, persze ez sem tetszik neki, szerinte mindig drogos bulikba megyek, és ezt családi összejöveteleken szóvá is teszi hogy elzüllöttem.

Mára már nem hagyom hogy lelki terrorban tartson, és ezzel a helyzettel láthatóan nem tud mit kezdeni.

Hogyan értessem meg vele hogy neki kéne bocsánatot kérni nem pedig nekem?